Darkane - Insanity

	Kiadó:	Nuclear Blast
	Terjesztő:	Mton
	Együttes:	Darkane
	Megjelenés éve:	2001
	Ajánlja:	Hajas
	Pontszám:	10/10
	Értékelés:	Vigyázat! Robbanásveszély!

Most azt kéne írnom, hogy nagyon vártam már a Darkane kettes lemezét, de az az igazság, hogy a tavalyi, Rusted Angel címre keresztelt debütáló anyag a mai napig ismeretlen előttem. Kicsit nevetségesnek is tartottam a srácok fóliás image-ét, de mivel kedvező kritikákat olvastam róluk, bele mertem ruházni az új korongba.

Ahogy kezembe vettem a lemezt, egyből megakadt a szemem a borítón. Aki látta a zseniális Hannibalt, az szerintem megérti, hogy nekem az ott szereplő, feltűnően jóképű, tolószékes gyerek ugrik be a festmény láttán.

A Calamitas egy nagyszerű komolyzenei intró, utána viszont beindul a mészárlás. A srácok bizony még a The Hauntedet is legyalulják, ami azért nem gyenge. A komplexitás pedig néha Meshuggahi méreteket ölt. A 4 zenész elképesztően technikás játékot mutat fel, Andreas Sydow pedig torkaszakadtából üvölt, és csak néha hagyja el torkát némi dallam. A Psychic Painben arra gyanakodtam, hogy valószínűleg Fredrik Thordendal szólózik a 'shuggahból, ugyanis jellegzetes stílusa egyből fület szúrt. A bookletet böngészvén persze kiderült, hogy nem tévedtem. A hangmérnök pedig nem más, mint a Meshuggahhal is csodákat művelt Daniel Bergstrand. Meglepő módon a lemez zárása is komolyzenei, így a fiúk keretbe foglalták a mérhetetlen agressziót.

Nem gondoltam volna, hogy a The Hauntedet le lehet darálni, de az Insanity olyan szinten van tele szélvész tempókkal, fájdalmasan durva riffekkel, komplexitással és egyediséggel, hogy attól magam alá csinálok. Ezekre a nótákra egyszerűen lehetetlenség nem beindulni, és nem értem, mi lehet Svédországban, de az egy főre jutó zseniális bandák száma a világon itt a legmagasabb.