Raunchy - Confusion Bay

	Kiadó:	Nuclear Blast
	Terjesztő:	Mton
	Együttes:	Raunchy
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Perkele
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

A Raunchy 2002-es, első nagylemeze mondhatni kellemes meglepetés volt. A borító alapján nem tudtam mire számíthatok a bemutatkozó anyagos dán brigádtól és első hallgatásra elég össze-visszaságnak is tűnt albumuk. Aztán több hallgatás után egy kedvező kritika született róluk, mert szokatlanságuknál fogva megnyerték tetszésemet.
Míg vannak zenekarok, akiknél szigorúan ragaszkodunk a stílus korlátaihoz és klíséihez, élesen bírálva őket, ha a 'megengedettől' eltérnek, addig vannak olyanok is, akiknek mindent 'elnézünk'. A Raunchy-ra valójában egyik kategória sem igaz, hiszen sokstílusú, változatos lemezt készítettek már elsőre is. Sokak ízlésének valószínűleg túl változatost is, hiszen a populáris elemektől csapongtak a durva riffekig mindehol, ahol csak rock/metal kategórián belül lehetett. Ezen szokásukon ezúttal sem változtattak.

A változatos dalok és a legkülönbözőbb témák egymásba kovácsolása továbbra is megmaradt. Amit első hallásra el lehet mondani az az, hogy pergőbbek lettek a dalok és ezáltal agresszívebbek is. Bár itt talán helyénvalóbb lenne az energiadúsabb szót használni, mert pozítiv értelemben vett erőtől duzzad az album. És pimaszságtól. Mert ez a másik jelző, ami folyamatosan felmerül velük kapcsolatban. Ugyanis a szigorú, zakatoló thrash riffektől kezdve a technos szintis részekig mindent használnak, akár egy-egy dal arculatát is szédítő tempóban formálva, változtatva. És pont ezt lehet imádni bennük. Az egyik pillanatban még keményen döngölnek, a refrén pedig már rádióadásba kívánkozik. Míg a lemez egyik dala pogóra vágyó tömegeknek való, addig a következő már egy fitness edzés zenéjéül is szolgálhatna. Ez talán sokakban ellenérzéseket vált ki, de pont ebben rejlik a zenekar zsenialitása - tőlük még ezt is simán elfogadjuk. Ugyanis mindezen 'megtévesztő' jellegzetességek mögött ott vannak a kőkemény riffek és a feszes, szigorú dobtémák, amire mindez felépül.

A Confusion Bay tele van jobbnál, jobb dalokkal. Fogós, fülbemászó dallamaik és könnyen megjegyezhető refrénjeik nagyon hamar magukhoz láncolják a hallgatóságot. Ilyen mindjárt a lazán kezdődő Join The Scene, amely már egy perc után fergeteges tempóba vált át, lábáról lesöpörve a figyelmetlen hallgatót. Ugyanakkor a lemez vége felé fellelhető The Devil-ről már a Tiamat jut eszébe az embernek. Szóval változatosságból náluk most nincs hiány. Tizenegy dalt pakoltak a lemezre és elgondolkodtató, hogy honnan ered ez a kifogyhatatlannak tűnő kombináció mennyiség, amellyel a zenei stílusokat összevegyítették.

A 'futurisztikus hibrid metal' megnevezést, amit a kiadó aggatott rájuk én inkább alternatív metalra változtatnám, az jobban illik a zenekar szellemiségéhez.


01. Join the Scene
02. I Get What I See
03. Summer Of Overload
04. Watch Out
05. 9-5
06. Show Me Your Real Darkness
07. Confusion Bay
08. The Devil
09. Insane
10. Morning Rise and A Friday Night
11. Bleeding 2