OSI - Office of Strategic Influence

	Kiadó:	Inside Out
	Együttes:	OSI
	Megjelenés éve:	2003
	Ajánlja:	Sumi
	Pontszám:	10/10
	Értékelés:	Vigyázat! Robbanásveszély!

Először valamikor a tavalyi év második felében hallottam híreket egy prog. metál supergroup létrejöttéről. A projekt kapcsán olyan nagyágyúk nevei röpködtek, mint Mike Portnoy (Dream Theater), Kevin Moore (ex-Dream Theater, jelenleg Chroma Key), Jim Matheos (Fates Warning), Daniel Gildenlöw (Pain Of Salvation) és Sean Malone (ex-Cynic). Az impozáns névsor alapján valami hihetetlenül komplex, teljesen "agyament" zenét vártam a projekttől, amely időközben az OSI, azaz az Office of Strategic Influence nevet vette fel. Aztán nem sokkal később jött a hír, hogy a projekt kiötlője és fő mozgatórugója, Jim Matheos mégsem a Pain Of Salvation - szerintem zseniális - énekesére, Daniel Gildenlöwre hagyja a vokálok kidolgozását és feléneklését, hanem az ex-Dream Theater billentyűs Kevin Moore-ra. Ez a lépés nagyon meglepett, mert Kevin a Chroma Key lemezeken sem mutatott túl nagy énekesi teljesítményt, képességeiket Danielével pedig össze sem lehet hasonlítani.
Kevin már a Dream Theaterből való kilépése tájékán elindult egyfajta "intelligens, elektronikus / ambient" zenei irányvonal felé, amelynek előhírnöke az Awake album rendkívüli mélységekkel bíró 'Space-Dye Vest' című zárótétele volt. Kevin azóta két Chroma Key albumot is kiadott, amelyek művészileg igen egyedi, modern, elektronikával bőven "fűszerezett" metál lemezek voltak. Kevin emellett segédkezett a Fates Warning 'Disconnected' lemezén is, amely a bandát szintén egy teljes egyedi, modern irányba mozdította el. Ezek alapján már számítottam rá, hogy a projekt mégsem olyan zenével fog előállni, amire elsőként számítani lehetett...

A lemez első végighallgatása után a Chroma Key neve lebegett a szemem előtt. Persze nem ilyen egyszerű az eset, ám az biztos, hogy Kevin zenéje, munkássága nélkül az OSI nem ilyen zenét játszana. A nyitó The New Math mind hangulatában, mind technikai megoldásaiban a legutolsó Dream Theater lemezen található The Great Debate kistestvérének tekinthető. A különbség talán csak annyi, hogy az OSI száma húzósabb, akár koncerten is lehetne nyitószám. A legmeglepőbb azonban az, hogy Kevin énekét itt még nem halljuk, a The New Math valójában csak introként szolgál a címadó tételhez, az OSI-hoz. Míg a lemez nyitó száma a progresszív metál jelenlegi császárának hatását mutatja, a második tételtől kezdve ez eltűnik, helyét pedig mind inkább átveszi az elektronika (zajok, zörejek, samplerek), a húzós és zúzós riffek, Kevin kissé hűvös, "távoli" éneke, mindezt pedig valami nagyon egyedi, - Chroma Key kivételével - máshoz nem igazán hasonlítható módon összegyúrva, előadva. Az ezt követő When You're Ready egy lassabb tétel rengeteg samplerrel és Kevin szomorkás, keserédes hangjával. Ezt a számot igazán jóleső érzés este sötétben, félhomályban hallgatni, mert - a modern hangzása ellenére - képes a napi problémákat elfelejtetni. A srácok a negyedik számhoz, a Horseshoes And 'B-52's-hez videoklipet is forgattak. A szám egy igen jól eltalált billentyű-basszustémára és Portnoy utánozhatatlan, improvizatív dobolására alapul. A számban éneknek nyoma sincs, mégis - a videoklip megnézése nélkül is - képes az embert elidegeníteni, magányossá tenni. Ez az állapot azonban nem tart sokáig, mert a következő szám (Head) pörölycsapásként ható zúzdával ránt vissza minket a való világba.
A srácok innentől egyre több zenei stílust építettek bele a zenéjükbe, az egész mégis homogén, OSI-s maradt. Nagyon tetszik a shutDown, amely alapvetően egy ambient jellegű szám, ám ha a srácok bekeményítenek, inkább valamiféle modern doom metál nótának tűnik, de az sem véletlen, hogy a Porcupine Tree agytrösztje is pont ebben a számban vendégszerepel. Kiemelném még az utolsó előtti nótát, a Memory Daydreams Lapses-t is, amelyben az elektronika szinte teljesen egyeduralkodó. A szám alapjait sequencerek, csiripelő hangok, sampler betétek, visszafelé lejátszott énektémák alkotják, mégis újra és újra hallgattatja magát. A lemez zárótétele újból "emberközelibb": az elektronika itt sem hiányzik, ám Kevin hangja és az akusztikus gitárok melegséget árasztanak, így ellazulva, kipihenten érkezünk egy különleges utazás végére.

Összességében a nyitott, előremutató zenék kedvelőinek csak ajánlani tudom ezt a lemezt, de azok is megpróbálkozhatnak vele, akik az OSI-ban szereplő tagok anyabandáit szeretik. Zárógondolatként Portnoy naplójából idéznék: "egy mesterművel készültünk el..."