Kreator - Phantom Antichrist

	Kiadó:	Nuclear Blast
	Terjesztő:	Mton
	Együttes:	Kreator
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Angol
	Pontszám:	8/10
	Értékelés:	Erős anyag!

Még fémmániákus pályafutásom elején a Kreator volt az első thrash metal zenekar, amelybe beleszerettem. Mit nekem Slayer vagy Sepultura? Az Endless Pain és a Terrible Certainty dohos kazettái jelentették nálam a metal zene gonoszságának és brutalitásának alfáját és omegáját. Azóta teltek-múltak az évek, és nem csak én változtam, hanem kedvenc germán hordám is. Mille nem egyszer próbálta már zenekarának határait feszegetni, gyakran pedig a biztonságos korlátokon belül mozgott. Nem csoda, hogy nagy várakozás előzte meg a Phantom Antichrist eljövetelét, hiszen a korábbi két korong is egészen jól sikerült. Nem kertelek, kimondom: nagy gondban voltam ennél a kritikánál. Petrozza úr és társai mélyen leástak a heavy metal gyökereikhez, és valami egészen „érdekeset” hoztak össze, amely mindenképpen megosztja majd a rajongótábort.

Már az elején leszögezném, hogy a 2012-es Kreator album egyáltalán nem rossz, sőt! Az már más kérdés, hogy thrash metal-e, amit hallunk ebben a csaknem pontosan 45 percben. A korong nyitó- címadó nótáját a lemez megjelenése előtt meghallgathattuk, és az első reakcióm igencsak pozitív volt. Nem tagadom, meglepett a Judas Priestre emlékeztető ikergitáros szólórész, de mint ahogy a hű olvasók tudhatják, ez nálam csak plusz pontot jelent. Azonban annyi szent (vagy szentségtelen), hogy a további szerzemények távol állnak a ’80-as évek Teremtőjétől. Valahogy úgy kellene elképzelni az albumot, mintha a Coma Of Souls-tól kezdve a Hordes Of Chaosig (igen, a hőn gyűlölt Endoramat is beleértve) az összes anyagukat egybegyúrták, és a tökélyre fejlesztett zenei tudásukkal a maximumra pörgették volna. Nem hangzik rosszul, csak olyan méretű gigadallamok és virtuóz szólók bújnak meg a számokban, hogy a régi hívek fintorogva nyomhatják le a „stop” feliratú gombot. Kár lenne érte.

Az intro és a Phantom Antichrist után következik a Death To The World, amely egy pofás kis thrash támadás. A szélvész cséplések közepette viszont olyan szólókat hallunk Millétől és Sami Yli-Sirniötől, hogy az embernek leesik az álla! Világklasszis virgázások! A From Flood Into Fire döngöléséhez gigantikus, együtténeklős refrén dukál, melyet nem nagyon lehetett hallani eddig a Kreatortől. Súlyosan negatív dolog viszont, hogy olyan pillanatok is felbukkannak, mintha azokat az In Flames írta volna, a középrésznél pedig Mille tisztán énekel, amely az Endoramát juttatja eszembe, ami viszont nekem nem hiányzik. Ventor mester kissé törzsi beütésű felvezetésével indul a Civilisation Collapse, amely tagadhatatlanul az album egyik legjobbja. A kollégák tövig nyomják a gázpedált, egészen a himnikus refrénig. Nem győzöm dicsérni Jürgen Reilt, aki rengeteget fejlődött az évek során, pedig annak idején sokan piszkálták a pontatlansága miatt. Nos, a fanyalgók hallgassák meg ezt a tételt, és szégyelljék el magukat! A szólók ebben a számban is észveszejtően jók! Ezután pedig elérkeztünk a Phantom Antichrist legvitatottabb szerzeményéhez: a United In Hate egy akkora heavy metal óda, hogy Joey DeMaio a jobb lábát odaadná ezért a himnuszért. Igazi ökölrázós, koncerteken össznépi éneklésre buzdító mű. Az már megint másik kérdés, hogy a bulikon hajlandóak lesznek-e a Kreator fanok egy ilyesfajta induló kántálására. Remek dal, csak nem tudom, hogy itt van-e a helye. A The Few, The Proud, The Broken kezdése kísértetiesen emlékeztet a Leave This World Behindéra, ami végül is nálam pozitívum. Üzembiztosan bólógató, egyszerű, melodikus cucc. A Your Heaven, My Hell megint felidézi az 1999-es korong hangulatát, viszont a refrént (sajnos) teljesen bekajáltam, napokra a fejembe ragadt. Ha még nem hallottuk a Victory Will Come-ot, akkor úgy érzékeljük, mintha egy thrashesített, végletekig dühödten előadott Helloween dal lenne, pláne a refrén és a szólók miatt. A záró Until Our Paths Cross Again nagyon messze áll a thrash hangulatoktól: simán elférne bármelyik régi power-esebb Blind Guardian vagy Grave Digger albumon. Az utolsó tétel után nyomja agyon az embert a dilemma: mit is hallgattam most meg egyáltalán?

Az egész anyag olyan érzetet kelt bennem, mintha tudathasadásom lenne: a heavy metal őrült felem boldogan döngeti a hangfalakból, a thrasher énem pedig próbál kapaszkodót találni ebben a háromnegyed órás hullámvasútban. Nyolcasnál se többet, se kevesebbet nem tudok adni. Ez a pontszám valahogy tükrözi ezt a kettősséget: a Fantom Antikrisztus zeneileg a legkiválóbb műve a Mille vezette gárdának, de fényévekre áll az olyan időtlen klasszikustól, mint az Extreme Aggression gyűlölet fűtötte őrülete. Egyedül az idő fogja megmondani, hogy ez a kreálmány hol fog szerepelni a Kreator katalógusában. Ős-thrasherek nagyon-nagyon óvatosan közelítsenek a cucchoz, mert lehet dühödten vágják majd a sarokba, de az is valószínű, hogy rengeteg fiatal ezeknek a daloknak a hatására fog nyitni a patinás albumok irányába. Addig viszont pörgessük bátran, mert a metal világban senki sem mehet el e korong mellett közönyösen.


A Kreator Myspace oldala itt található.