|
Symphony Of Symbols - Stupefying Beliefs
A Symphony Of Symbols együttest 1997-ben alapította Forró István dobos és Szalkai Sándor gitáros. Nem sokkal ezután csatlakozott a brigádhoz Mezey Tamás basszer, ezzel megalkotva a csapat magvát. Mint azt a promo levélből megtudtam, az énekes és a hathúros posztokon számos zenész megfordult már náluk, mire kialakult a jelenlegi felállás. A srácok első demoja, a Fall Of Enigma 2003-ban látott napvilágot, a sok tagcsere azonban folyamatosan hátráltatta az ifjakat, így csak 2011 decemberében készülhetett el a friss Stupefying Beliefs CD. A banda death/black metalként aposztrofálja magát, szerintem azonban jócskán a halálos műfaj felé áll a szekér. Az új kiadvány hat dalt tartalmaz, melyeket hangulatos, rövid track-ek kötnek össze. A lemezen olyan hordák hatásait lehet hallani, mint a Cannibal Corpse és a Morbid Angel.
A kritikát szokásomhoz híven, az artwork-kel kezdem. Aki szokta olvasni az írásaimat, az tudja, hogy szeretem, ha valaki ad a külsőségekre is. Úgy vélem, hogy egy hangulatos borító, nem minden esetben pénz, hanem inkább elképzelés és kreativitás kérdése. Jelen esetben a belső képekről rosszat nem tudok mondani, kifejezetten jól sikerültek, a frontborító lépcsőin azonban még dolgoztam volna.
Fontos már az elején leszögeznem, hogy konceptlemezről beszélünk. A korong egy kolónia hiedelemvilágát mutatja be. A népből minden évben valakinek fel kell áldoznia magát az imádott istenség számára, hogy elkerüljék a felsőbb hatalmak csapásait. A lemez a feláldozandó lélek útját követi. Mindig is szerettem az egy tematikára épülő nótákat, a történet pedig itt is adja magát. Lássuk, mit sikerült a sztoriból zeneileg kihozni.
A Stupefying Beliefs súlyos, minden kompromisszumtól mentes death metalt tol a képünkbe, némi black-es epikusággal fűszerezve. Nem kell túl messzire szaladnunk, már a monumentális Time Has Come meggyőz arról, hogy a szegedi székhelyű bandának helye van a hazai extreme underground szférában. Kimért, pontos, precíz iparosmunkát hallhatunk, sallangmentesen, igazi old school megközelítésben. A számok közötti átkötések roppant hangulatosra sikerültek, beszéljünk akár monológról, akár instrumentális átvezetésről. Az olyan tételek, mint a The End Of Material Life, vagy a Fire For The Body kiválóan demonstrálják a SOS hiteles értékét.
A hangzás is egész jó lett: nem valami lecsupaszított, steril, műanyag szutykot kapunk, hanem igazi belezős, koszos soundot, ami a régisulis halálfém esetén elhagyhatatlan. A gitártémák remekül idézik a klasszikus amerikai death hordákat, persze még van hova fejlődni, de kukacoskodás nélkül mondhatom, hogy hazánk egyik legegyedibb kemény zenei formációjával van dolgunk. A vokál olyan, amilyennek lennie kell, Hajnali Sándor extráktól mentesen hozza a kellően szikár bömbölést és a „hatlábmély” hörgést. Aki szereti a sajátos arculattal bíró underground death alakulatokat, azoknak bátran ajánlom a Symphony Of Symbols idei anyagát.
A Symphony Of Symbols MySpace oldala itt található.
|
