Death By Stereo - Black Sheep Of The American Dream

	Kiadó:	Viking Funeral
	Együttes:	Death By Stereo
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Tabiii
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Mindig is azon voltam, hogy a kevésbé ismert, jóval többre érdemes együtteseket segíteni próbáljam valamilyen formában. A lehetőség sajnos nem mindig adott, hiszen még a metal újságírás berkein belül is nagyrészt az aktuális megjelenések képesek lehetőséget szolgáltatni arra, hogy „reklámot csináljunk” némely rátermett csapatnak. Idén egy komplett listával készültem ebből az apropóból, nehogy lemaradjak hasonló eseményekről. Ennek a „bandahalmaznak” a tetején pedig a ’96-ban alakult California-i hardcore brigád, a Death By Stereo csücsül, akik idén egy örvendetes fordulattal visszatértek az ezredfordulót követő anyagaik agresszivitásához és játékosságához.

A kezdetekben szimpla punk együttesként debütáló DBS az évek során rengeteget érett, így folyamatos arculatváltásaikkal hosszú időn át maguk mellett tudtak tartani amúgy sem uncsi zenéjükkel. Muzsikájukban a metal, a punk és a hardcore hármasa dominál, melynek arányait lemezenként buherálták aszerint, hogy épp milyen felállásban tolták. Tették ezt mindenféle metalcore-os kitekintés nélkül. A zenekart megjárt tagokból viszont komplett diagramot lehetne firkantani, de a nagy ki-be járkálás ellenére mindig megmaradtak egy állandó, magas színvonalon, legalábbis az ezelőtti, Death Is My Only Friend nevű borzadályt leszámítva. Az a korong semmilyen szinten nem stimmelt: eszméletlenül túl lett nyújtva, a rájuk jellemző lendületet pedig elfojtották a pop punk-szerű ömlengések. Mintha nem is őket hallottam volna akkoriban; kicsit ki is ábrándultam belőlük, főleg egy olyan emlékezetes és változatos anyag után, mint a Death For Life volt. Idén viszont újra „régi” fényében ragyog a társulat, ugyanis visszatértek az általam legjobban kedvelt kiadványuk vonalához, a fiatalos dühvel teli Into The Valley Of Death szélvész tempóihoz, eszméletlenül fogós refrénjeihez, amit megkoronáztak az érett Death By Stereo ötletes megoldásaival és metalos gitárszólóival. Ennél jobb elegyet nem is tudnék elképzelni tőlük!

A tízszámos anyag szélvészen menetel végig az emberen, nem kevés nyomot hagyva. Nagy meglepetésekre azért nem kell számítani még azoknak sem, akik amúgy képben vannak a banda eddigi munkásságával, itt inkább a jól kigondolt szerzemények viszik hátukon a lemezt. Hiába, hogy minden szám gyakorlatilag ugyanabban a lineáris mederben hömpölyög, egyszerűen van annyi fantasztikus témájuk, amikkel játszi könnyedséggel ki tudják tölteni az átlagosan két és három perc között mozgó bombákat. Azonnal nagy kedvencemmé vált a – teljesen retardált című – Much Like A Sore Dick és a ragadós énektémákkal és frankó szólóval ellátott Get British, viszont eddig a pontig nem éreztem azt, hogy akkora himnuszokat kaptunk volna, mint annak idején a Desperation Train, a Wasted Words, a Beyond The Blinders, vagy az egyik legbevállalósabb irományuk, a Don’t Piss On My Neck And Tell Me It’s Raining képében. Aztán megérkezett a hatos Depression Expression, és gyorsan vissza is szívtam mindent, amit előzőleg gondoltam. Dühös verzéje, Efrem Shulz énekes fantasztikus refrénje, valamint az ügyes dinamikai játékok egyből az említett kis számsorba repítették a dalt, még két másik társa mellett. A tördelt, ikergityós bevezetéssel induló Following Is What You Do Best akkora crossover/thrash reszeléssel büntet meg, hogy olyat a Municipal Waste sem tudott összehozni legutóbbi három kiadványán. A legnagyobb tockost – Please Go To Heaven Now - viszont legutoljára hagyta Shulz és csapata. Ennyire vehemensnek rég hallottuk ezeket a rutinos csókákat. Két és fél percbe minden hatásukat bepréselték, s bemutatják a szcénának, hogy miként lehet egyszerű elemekből is olyan stíluson túlmutató zenét produkálni, amely szimplán csak működik. Ezt az erényt pedig nem sok együttes mondhatja el magáról, főleg nem ezen a műfajon belül.

Sokat gondolkodtam, hogy merjek-e én is bevállalós lenni a pontozásnál, és végül oda jutottam, hogy nincs is rá szükségem. A Black Sheep’ önmaga reklámja, amely számomra egyenesen a hardcore elit ligájába repíti a Death By Stereo-t. Minden alkalommal élvezettel tudom végighallgatni az idei cuccot, amely az összes velük szemben felállított kritériumnak tökéletesen megfelel. Alig várom, hogy újra Magyarországra jöjjenek az új dalcsokorral, mivel bulijaik legendásan energikusak és hangulatosak.


A Death By Stereo Myspace oldala itt található.