Klynt - Of Klynt And Man

	Kiadó:	Szerzői
	Együttes:	Klynt
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Jack
	Pontszám:	5/10
	Értékelés:	Szürke, de korrekt

Az osztrák Klynt zenekar idén adta ki első stúdióalbumát. Saját elmondásuk szerint „Proll Power Thrash” metalt nyomnak, és ők tartják a súlyos, „hallójáratpusztító”, monumentális heavy metal zászlaját. Szerintem meg csak szeretnék, de az sajnos letörné a kis kacsójukat. A továbbiakban ki is térek arra, hogy miért nem lehetnek ők, az elsősorban harcoló, „legtrúbb”, legprofibb fémlovagok.

A horda 2008-ben alakult, egy sajátos napon, melyet el is mesélnek a promo levelükben, amelyet egyébként lehetetlen röhögés nélkül végigolvasni. Hadd idézzek egy virgonc, ficánkoló eszmefuttatást: „Valami történt. Valami nagy, monumentális és emlékezetes, de a pontos dátum ismeretlen. 2008 tavaszán jártunk, amikor pár osztrák cimbora Graz-ból leült egymással jammelni és heavy metalt játszani. De valami más volt ezen a napon. A hangzás súlyosabb volt, Istenverte epikus és brutális. A Klynt megszületett.” A lélegzetállítóan „egyedi” megalakulás után nem sokkal volt egy tagcseréjük is, de az azóta változatlan felállás már stabilnak mondható. 2012 márciusában pedig világra jött az Of Klynt And Man korong.

Zeneileg nagyjából úgy lehetne őket behatárolni, ahogy önmagukat definiálják. Tehát akkor adottak ugye a power, illetve thrash metal összetevők, ehhez pedig hozzáfőztek még egy csipetnyi heavy metalt, és kész is a Klynt kotyvaléka. Sajnos azonban nem túl jó szakácsok a srácok, mert eléggé megfeküdte a gyomromat a 10 számos zászlóhordozás. A zenével egyébként még nem is lenne nagy gond (azon kívül, hogy bazi unalmas). Nincs itt semmi újdonság, riff vagy téma, amit valaki még ne talált volna ki. Egyszerű, másodosztályú, fantáziátlan tekerések, szokásos stílusbeli klisék, de ez még mind hallgatható volna. Itt azért látszik, hogy igyekeztek letenni valamit az asztalra, legalábbis a szándék megvolt. A nóták elég változatosak, van egy pár fogós, kifejezetten jó dallam is. Ám az ének a korong legalja. A vokalista botrányos produkciója miatt senkinek nem tudom ajánlani ezt a kiadványt (na jó, nélküle se mutogatnám a haveroknak). Rengeteg a hamis hang, az idegesítő buta hajlítás. Sir Dadukles Prime énekes nélkül underground szintén még vihetné valamire a banda, de vele biztos, hogy képtelenség lesz betörni az ismertebb csapatok közé. A fickó hangja néha olyan, mint egy megfázott Stu Block (Iced Earth) vagy egy részeg Joakim Brodén (Sabaton), aki nekiszaladt a falnak, plusz ehhez keverjünk még egy mazsolányi (de tényleg csak annyi) Roger Miret (Agnostic Front)-féle tompa nyögést. Mellesleg néha felbukkan valami rettenetes sikoly, amire akaratlanul is kikúszik egy laza mosoly az orcánkra.

Összegezve, ez sajnos elég gyenge kezdés volt. Ausztria sohasem tartozott a metal fellegvárai közé, a Klynt pedig végkép nem fogja elhozni a fémzenei Kánaánt. A dolgok hangszeres részével, mint említettem, nincs is olyan kiugró gond, egyszerűen csak kevés. Az énekkel viszont kezdeni kell valamit, mert egyelőre ez botrány! Eszembe jutott azért két dolog a végére, amit tudok dicsérni. Az egyik a hatalmas lelkesedés és elszántság, ami árad az együttes honlapjából és a promo levelükből egyaránt. A másik a lemezborító, ami bár nem váltja meg a világot, de legalább hűen tükrözi a Klynt filozófiáját - ilyen egy vérbeli metal artwork. Kár, hogy sajnos ehhez nem társul fémszíveket megdobogtató produkció.


A Klynt MySpace oldala itt található.