Tank - War Nation

	Kiadó:	Metal Mind
	Együttes:	Tank
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Angol
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

2010-ben bizony egy győztes csatát könyvelhetett el magának az NWOBHM harcedzett, veterán páncélosa, a Tank. Algy Ward parancsnokot az aranytorkú Doogie White váltotta le, akiről „az újság hasábjain” már nem egyszer dicsőítő ódákat zengtem, és a War Machine formájában egy igazi metal csemegét hozott össze az alakulat. Két esztendővel később megérkezett az újabb harckocsi. Lássuk, hogy ezúttal sikerült-e teljesíteni a parancsot, és egy újabb diadallal vonul-e be a Tank a Fémháború Krónikájába.

Az első pillantás, amivel végigmértem a 2012-es War Nation borítóját, felért egy hidegzuhannyal. Értem én, hogy Cliff Evans és tisztjei nem akarják újra és újra egy páncélos harci gép fotójával vagy grafikájával díszíteni az éppen aktuális albumukat, de ez mégis micsoda? Ennél a „kemény motoros csávós tetkó” borítónál bármi jobb lett volna! Az olvasóink tudják, hogy kapható vagyok a „trúságra”, és bírom a heavy metal hagyományokat illetve szimbólumokat, de ez a klisédömping egyszerűen sok(k). Koponya, rózsák, kőkereszt? Akkor inkább kérnék szépen egy Churchill MK IV-ről készült korabeli fotográfiát.

Az artwork okozta agyzsibbadást viszont egy szempillantás alatt elűzte a nyitó, és egyben címadó dal, a War Nation grandiózus dallamhulláma! Őrlő, klasszikus ihletésű riffelés, katonás tempó, és egy olyan refrén, amelyet nehéz lesz elfelejteni. Egész biztosan nagy koncertkedvenc lesz ebből a tételből, a feldühödött nép himnusza! A folytatásban a Song of the Dead is továbbviszi a már magas színvonalat. Lassabb tétel, de így is nagyot üt. Mintha ezek a körmönfont úriemberek egybegyúrták volna a Saxon és Ronnie James Dio legjobb jellemzőit! A Hammer And Nails-ben azonban kellően rátaposnak a gázpedálra, és a tank ismét nagy fordulatszámon robog az ellenség felé. A kórus itt még jobb, mint az első számban. Közel tökéletes NWOBHM nóta, amely a legkiválóbb hagyományok tiszteletben tartásával készült. A Don’t Dream In The Dark pedig, mintha csak Dio mester Dream Eviljéről maradt volna le! Az ezt követő Grace of God egy epikusabb szerzemény, heroikus melódiákkal. Kezdtem úgy érezni, hogy sikerült megismételni a két évvel ezelőtti album bravúrját. Azonban a „B oldal” már korántsem ennyire látványos, sőt! Meg merem kockáztatni, hogy egyenesen unalmas. A tempósabb, régi Tankot idéző State Of The Union kivételével nem is nagyon történik semmi a korong második felében. Ugyanazokat a bevált töltényeket lövöldözik el, amelyekkel már több csatát is megnyertek korábban. Sehol egy meglepő, friss harci manőver, csak a régi stratégia újrajátszása.

Tény és való, hogy ezúttal nem aratott akkora győzelmet a brit harckocsi, mint legutóbb, de így is sikerült összehozni egy becsületes, hagyománytisztelő hard rock/heavy metal lemezt. Egy kis bátorsággal és új, modern háborús felszerelések beszerzésével ez az öreg tank megállíthatatlan lesz, és rendre móresre tanítja majd az akadémiáról frissen a frontvonalra vezényelt taknyos zöldfülűeket. Komolyra fordítva a szót, két Saxon CD között remek gondűző lehet a War Nation az NWOBHM fanok számára. The War Drags Ever On!


A Tank Myspace oldala itt található.