Mnemic - Mnemesis

	Kiadó:	Nuclear Blast
	Terjesztő:	Mton
	Együttes:	Mnemic
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Tabiii
	Pontszám:	3/10
	Értékelés:	A hangszereket már be tudják hangolni

A Mnemic egy olyan modern metal zenekar lett mára, amelyre már a stílus rajongói is lesajnálóan tekintenek. Az 1998-as megalakulásukat követő két egész fogyasztható lemez még viszonylag lelkes fogadtatásban részesült, de egy 2006-ban bekövetkezett énekesváltás után komolyan megtört a csapat követőinek lelkesedése imádott bandájuk iránt. Az alapító Michael Bogballe frontember helyére az addig a Scarve sorait erősítő francia Guillaume Bideau érkezett, akit már kellően „leszidtam” az idei One-Way Mirror kritikámban. Eddig próbáltam objektíven hozzáállni ehhez a dalnokcserés történethez, de most már én is kezdek meggyőződni arról, hogy hat éve ezzel a húzással nemesebb szervén szúrta magát a dán együttes.

A csapathoz intézett legnagyobb kritika mindig is az volt, hogy nincs valódi egyéniségük, arculatuk. A kezdetekben egy Meshuggah és Fear Factory elemektől terhelt, kissé lélektelen döngölést toltak a srácok, amellyel a negatívabb kritikák ellenére is népes tábort állítottak maguk mellé. Pont népszerűségük csúcsán következett be az a katasztrófa, amelyet Guillaume néven aposztrofálnak igen sokan. Első bemutatkozása a 2007-es Passenger című lemezen volt, ami totálisan kiakasztott mindenkit, pedig szerintem volt olyan jó, mint az azt megelőző The Audio Injected Soul. Érezhetően kísérletezőbbre sikerült, mint elődje, de még mindig simán rávágtam, hogy ez Mnemic. A feketelevest igazából a fájdalmasan gyenge és erőtlen Sons Of The Systemmel kaptuk a nyakunkba, melynek „logikus” folytatása az idei Mnemesis. A címet kitaláló embernek legszívesebben egy megatonnás barackot nyomnék a fejére.

Zeneileg nyilvánvaló kalandozásnak lehetünk fültanúi, de ez nem is meglepő az album megjelenését megelőző történések tudtában. Tavaly három, a banda hangzását addig komolyan meghatározó tag is lelécelt tőlük, így az idei korongon a helyükre érkező trió játékát hallhatjuk már. Érződik is ez az újabb változás a lemezen, mivel ez a 2012-es kiadvány egy idegesítő, összerakatlan katyvasz. Hangszeres megoldásokról nincs is mit beszélni. Az előbb említett kísérletezőkedv annyit takar, hogy a szürke betonozásokat harmatgyenge ambient betétekkel törik meg, melyek alatt Guillaume kiélheti magát erőltetett dallamaival. Személy szerint nem tartom rossz énekesnek, de amit ezen az albumon produkál, az minősíthetetlen. Sebtében összedobált, nyolcadrangú, sokszor fájdalmasan hamis refrénjei és verzéi hallatán képtelen voltam elhinni, hogy valóban ő van a mikrofon mögött. A most leírt észrevételeimről gyorsan meg is győződhettek, ha belefüleltek az elsőként kiszivárgott I’ve Been You című dalba, amely még viszonylag egy értékelhetőbb darab az idei eresztésből; legalábbis ezt akarja elhitetni velünk a kezdése során, egészen addig, míg el nem érünk félelmetesen pocsék kórusáig. Nem viccből mondom: ennél jobb nem igazán lesz a helyzet. Egy érdekesebb, kábé öt másodpercre feltűnő, tőlük szokatlannak számító gitárharmóniára lettem még figyelmes a címadóban. Aztán elértem szép lassan a Haven At The End Of The Worldig, amelyen kissé meglepődtem, mert hangulatában igencsak emlékeztetett a banda korai időszakára, már ami a zenei megoldásokat illeti. Ezen apróbb megfigyeléseken kívül egyszerűen képtelenség bármi mást szóbahozni a lemez kapcsán, mert csak és kizárólag egysíkú, már ezerszer hallott középtempós döcögést képes prezentálni a dán/francia brigád.

Nem szoktam nagy jóslatokba bocsátkozni, de most kénytelen vagyok azt mondani, hogy innentől kételkedem a banda jövőjét illetően. Annyira gyenge a Mnemesis, hogy ezt már nem tudják semmivel kimagyarázni a kiadónál sem. Érdekes volt látni, ahogy a lemez megjelenésének napján a Nuclear Blast-os társak összes létező netes felületén megjelent egy linkelt bejegyzés, amelyben nem győzték ajánlani az új Mnemic albumot. Milyen promóció ez? A zenekarnak kellett volna a saját sarkára állnia inkább, és egy tökös, bevállalós cuccal előrukkolnia. Ezzel szemben ők még mindig leragadtak a kis álomvilágukban, amelyben elhiszik magukról, hogy ők baromi fogósak és ötletesek. A kiadást megelőző összes interjúban ez jött le a nyilatkozataikból. Ez igencsak szomorú, mert arra enged következtetni, hogy fizikailag képtelenek többet nyújtani. Én még reménykedtem, hátha valami csoda folytán meg tudnak lepni valamilyen formában. Ezzel szemben most akkorát betliztek, hogy nem maradt olyan húzásuk, amivel ezt jóvá tudnák tenni még nálam sem. Lehet rá mondani, hogy ez a korong pedig csak uncsi, meg semmi extrát nem nyújt, de itt jóval többről van szó. Valami nagyon bűzlik Dániában, és ez gyanúsan egy penészes francia sajt számlájára írható.


A Mnemic Myspace oldala itt található.