Engel - Blood Of Saints

	Kiadó:	Season Of Mist
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Engel
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Jack
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

A Niclas Engelin által alapított svéd horda 2004-es alakulása óta tolja a képünkbe a fogós melo death virgákat. Idén jelent meg a srácok várva várt harmadik lemeze, mely a Blood Of Saints nevet kapta. Nagy utat járt be eddig a zenekar. Niclas az In Flames session gitárosaként mára már teljes értékű taggá vált az Anders Fridén által vezetett bandában. Ebben persze szerepet játszott az egyik alapítótag, a zseniális Jesper Strömblad alkoholproblémák miatti sajnálatos kilépése. Úgy érzem, remek pillanatban jelent meg a friss Engel korong - meglehetősen rég került a kezembe egy igazán jó göteborgi kiadvány.

A borítóról elmondható, hogy itt is, mint az előző albumokon, minden az Engel logo körül forog. Részemről ez az eddigi legpofásabb artwork-jük. A 11 számos alkotás hangzásában csak egy hajszálnyit csalódtam. Valahogy egy picit bikább és harapósabb sound-ot vártam a gitár, és főleg a dob részéről. A kisebb dorgálás után viszont ígérem, csak piros pontokat, kézfogást és baráti hátbaveregetéseket fogok osztogatni, mert a Blood Of Saints igazából egy fantasztikus anyag lett.

A CD-t egyből a Deadmau5 lefejezős, party clip-es Question Your Place nyitja. Egy ilyen bulin aztán én is szívesen csapatnám reggelig. Csajok, metal, extázis, igazi sex, drog, r’n’r feeling, mi kell még? Viszont már itt szeretném megjegyezni, hogy ha valaki ortodox, „hagyományos” északi, dallamos death metalra feni a fogát, akkor bizony rossz ajtón kopogtat. Niclas mester és becses kompániája az egész albumon előszeretettel nyúl az ipari zajokhoz, valamint a sokak által nem egészen ok nélkül elátkozott dubstephez. Ennek ellenére mindvégig fennmarad egy egészséges egyensúly a metal és az elektronikus betétek között.

A kemény indulás után sincs lazsálás, futószalagon érkeznek a jobbnál jobb, ötletes track-ek. Feleslegesnek tartom hosszan, egyenként elemezni a számokat, mert nálam mindegyik telitalálat. Az első pihenés és lebegés, a számomra pikáns, modern kori In Flames-es jelleggel bíró Feel Afraid alatt jön. A Numb-bal azonban már zakatolunk is tovább a pattogós electro szaggatások és a súlyos riffek közepette. A soron következő Cash King az egész Blood Of Saints egyik legnagyszerűbb alkotása. Bár eddig is világos volt, de itt aztán végképp lehull a lepel az Engel titkosfegyveréről, Magnus "Mangan" Klavborn énekesről. A fickó valami egészen fantasztikus orgánummal bír. Hangja nem csak emeli az alkotás fényét, hanem fel is teszi a koronát a Szentek vérére. Keményen gyomorból hörögni, az egy dolog, rengetegen tudják, de olyan monumentális, egymásra épülő tiszta énekes refréneket, mint amelyeket Magnus pakolgat ide-oda, csak nagyon kevesen képesek produkálni. A Down To Nothing-ban és a kiemelkedő Drama Queen-ben szintén azt érzi az ember, hogy Niclas bizony elcsent pár riffet a másik együttesétől. Az In Darkness pedig már megint egy olyan slágergyanús tétel, amelyet egész nap képes lennék üvöltetni. Van itt minden, mint a búcsúban: hatásos kiállás, fogós, igazi együtt nótázós refrén, dallamos gitártémák és egy csipetnyi electro prüntyögés. Végül pedig a kissé szomorkás, záró Journey's End-del veszünk könnyes búcsút a lemeztől.

A skandináv brigád végre egy kifejezetten erős albumot hozott a világra. A Marcus Sunesson / Niclas Engelin kettős megbízhatóan szállítja a fantáziadús gitártémákat, szaggatott virgákat, melyek masszív pillérekként tartják a számok gerincét. Jimmy Olausson dobos pedig magabiztosan püföli fel a nótákat, amolyan tisztes ipari munkásként. Az electro díszítéseknek köszönhetően pedig végképp sikerült felépíteni egy igazán sajátos Engel világot. Így 2012 feléhez közeledve már most állíthatom, hogy a Blood Of Saints tuti rajta lesz az év végi toplistámon. Lehet azt mondani, hogy elfogult vagyok a svéd zenekarokkal (ami teljes mértékben igaz is), de ez egy roppant színvonalas, változatos, muzikális utazás lett.


Az Engel MySpace oldala itt található.