Anathema - Weather Systems

	Kiadó:	Kscope
	Együttes:	Anathema
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Hadean
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

A 90-es évek első felében Anglia szolgáltatta a földkerekség legridegebb doom/death metalját. Ebben a műfajban a jól ismert triumvirátus, a Paradise Lost, az Anathema és a My Dying Bride jártak az élen. Mindhárom zenekar hatalmas utat járt be, ám csupán a legutóbb említett formáció maradt napjainkig hű a gyökereihez. A Paradise Lost mára jócskán eltávolodott a hörgéssel tolmácsolt, mázsás ritmusoktól, azonban szerzeményeik továbbra is súlyosak, dinamikusak, horzsolnak és bódítanak egyaránt. Az Anathema-nál viszont már merőben más a helyzet…

A három Cavanagh fivér által alapított csapat 2003-ban az A Natural Disasterrel ha hangyányival is, de túlszárnyalta az előző A Fine Day To Exitet, ám ezt követően aggasztó csend következett. Az újabb teljes, friss szerzeményeket tartalmazó nagylemezre hét (!) évet kellett várni. Az eltelt időben azért jelentkeztek némi fogyasztanivalóval – többek közt a nagyszerű, szinte valódi koncertélményt nyújtó A Moment In Time DVD-vel –, de igazi, komponálástól induló stúdiómunkát ismét a 2010-es We’re Here Because We’re Here képében vehettek kezükbe az érdeklődők. Vérfrissítést, stílusárnyalásokat ígértek erre a korongra a tagok, s ennek valamennyire eleget is tettek: az 1996-os Eternity-vel indult atmoszférikus rock utazás finomított, a korábbi dalcsokrokénál jóval derűsebb hangnemben prezentált folytatását rejti az anyag. Az utóbbi négy sorlemez fényében valóban üdítő és némi pluszt nyújtó hallgatnivalót jelentett a WHBWH. Ezek után komoly kétely ébredt bennem, mikor megtudtam, hogy már két év után új dalokat tartalmazó kiadvánnyal jelentkezik a csapat.

A Weather Systems kapcsán generálódott félelmem sajnos beigazolódott. Lesújtó önismétlésnek estünk áldozatául. A 2008-as, akusztikus átiratokat és egy szem új nótát rejtő Hindsight helyenként „rátorzított” változata köszön vissza, a korábbi panelekből fabrikált tételek formájában. Ezek a nóták könnyen visszavezethetőek valamelyik – egyébként nagyszerűen megkomponált – elődjükhöz. Egyetlen erénye a lemeznek, hogy képes hozni a múltban, komoly újítások, gyökeres stílusmódosítások révén kialakított, lehengerlően csodálatos, szívmelengető és lélekmardosó atmoszférát. Ezáltal megvan az esély arra, hogy aki e gyönyörűséges borítóba csomagolt konceptlemezen keresztül ismeri meg a bandát, rögvest rajongóvá válhat, valamint fokozódó élvezettel és megelégedéssel áshat bele a két évtizedre visszanyúló diszkográfiába.

Számomra egy, igazán felemelő élményt jelentő nótát tartalmaz a Weather Systems: a záró Internal Landscapes-t, amely tele van érzelemmel, magasztossággal, éteri dallamokkal, emellett pedig meggyőző lendülettel. Ezen felül hiába keresünk egy „második” Angelica-t, Deep-et, Underworld-öt vagy Pulled Under…-t, ami igazán elragadhatna bennünket. Nyilvánvalóan rejtenek jó pár, csak az Anathema-ra jellemző finom megoldást a számok, amelyeket örömmel hallgat az ember, de nem ragad bele a lejátszóba a korong. Rutinlemez született, amely kiválóan tükrözi a zenekar elmúlt másfél évtizedes vívmányait. Szűz füleknek roppant imponáló lehet, de a régebbi korongok akármelyikét ismerő hallgatóságot nem hiszem, hogy rendesen meg tudná győzni ez az album.


Az Anathema Myspace oldala itt található.