|
Dolor - Radish For Sale (EP)
 |
Kiadó: |
Szerzői |
|
Együttes: |
Dolor |
|
Megjelenés éve: |
2012 |
|
Ajánlja: |
Jack |
|
Értékelés: |
Nincs pontozva
|
„Mi ez a retek?”. Hangzott el a számból a költői kérdés, amikor megpillantottam a gyöngyösi Dolor zenekar friss EP-jének borítóját. A kezdeti sokk után fontosnak tartom pár közérdekű információ megosztását. A csapat 2002-ben alakult, magukat pedig, mint old school hardcore banda definiálják. 2009-ben jelent meg az első nagylemezük, Delirium Tremens In Pearl City címmel, mely 13 dalt foglalt magába. Egy kisebb szünet és tagcserék után 2012-ben megjelent az új hanganyag, a Radish For Sale EP. A házilag rögzített korong hat számot tartalmaz, a team stílusára pedig olyan HC előadók voltak hatással, mint a Hatebreed, a Madball, a Biohazard, a Sick Of It All és az Agnostic Front.
A „retkes” artwork az elején kissé megijesztett. Mondjuk úgy, hogy nem vártam túl színvonalas műsort a srácoktól. Mivel viszont jómagam is közeli barátságot ápolok az amerikai hardcore zenével, mindenképpen szerettem volna egy esélyt adni a kiadványnak. Ezt nem is bántam meg, kellemes csalódás volt a gyöngyösi horda hat betonkemény nótája.
A szirénával induló, számomra picit Biohazard-ra hajazó Leave Me Alone remekül vezeti fel a korongot, annak ellenére, hogy kismillió együttes kezdte már így az albumát. A szám kicsit túl hosszúra sikeredett, érdemes lenne a jövőben rövidebbekkel operálni. Az egész EP-n felfedezhető erős nu metal hatás nekem abszolút bejött. A rappelés/üvöltés/hörgés/csordázás váltogatása végig kiválóan működik. A két énekesnek köszönhetően nem jelentkezik a műfaj betegségeként sokszor aposztrofált egysíkú vokál. A My Game My Rules (kell ennél hardcore-abb dalcím?), egy tökös, kétperces, szélsebes energiabomba, egyszerű, de ütős refrénnel. A No More Excuse egy lassabb, súlyosabb, örvénylő, rap betétekkel tarkított tétel, mely a második felében előre kap. A Fuck You egy igazi megmondós, bár kissé sablonos zúzda. Koncerteken bőszen lehet majd lázadni rá moshpit közben. A számvégi scrathcelés is dob az amúgy sem lapos nótán. A Hear My Voice-ban a kezdő riffeknél szinte már várja az ember, hogy mikor robban be Roger Miret hangja. Az Agnostic Front szagú dal után következik a záró Break Me Down, mely egy ugrálós, szövegelős, groove-os, igazi tuskócore track.
Összességében én elégedett vagyok a bagázs teljesítményével. Színvonalas muzsikát hallhatunk a hardcore és a nu metal határán, egy csipetnyi crossover-rel ízesítve. Szimpatikus, hogy a srácok nem félnek az újtól, bátran nyúltak olyan eszközökhöz a zenei paletta színesítésének céljából, mint a rap, vagy a scrathcelés. A jövőben viszont én a gitártémákra több időt fordítanék. Elférne még pár rövid, hangulatemelő szóló, pár ötletes virga, izgalmas riff és váltás a néhol sablonos, és holtegyszerű HC zakatolás mellé. A házilag rögzített anyag hangzása a körülményekhez mérve kifejezetten jól sikerült. A sound kellően horzsoló és nyers. A lemez címe és a borítója nem tudom, hogy milyen indítatásból készült, és kinek az ötlete volt, de azon biztos változtattam volna. Nincs mit hozzá tenni:„csak tessék, csak tessék, retek eladó!”
A brigád MySpace oldalát itt találjátok.
|