|
Doogie White And La Paz - Granite
A dallamos rock és metal muzsika kedvelőinek nem kell bemutatnom Skócia Fehér Mágusát, Doogie Whiteot. Rengeteg igényes, mára már klasszikusnak számító albumon szerepelt, elég csak az utolsó Rainbow stúdióalbumra gondolnunk. Jelenleg a brit heavy metal veterán Tank hadigépezetét vezeti egyik győztes ütközet után a másikba, de ezalatt nem feledkezett meg a gyökereiről sem. A ’80-as évek elején két cimborájával, Chic McSherryvel és Alex Charmichaellel közösen megalapította a La Pazt, amely magasra emelte a klasszikus hard rock zászlaját. Miután Doogie kilépett a zenekarból, hogy csatlakozzon a Midnite Blueba, a régi kollégái szögre akasztották a hangszereket. Az új évezredben azonban elérkezett az ideje, hogy a tékozló fiú visszatérjen, és megjelenjen a csapat első igazi nagylemeze, a Granite (1988-ig csupán két demo kazettát vettek fel).
Már az elején leszögezném, hogy semmi olyat nem hallunk itt, amellyel ne találkoztunk volna a rock évtizedei során, hiszen a lemezanyag még a dicsőséges ’80-as években íródott. Viszont annyira pozitív atmoszférával bír ez a korong, hogy ezekben a borongós, kilátástalan időkben igencsak jól esik ilyesmit dübörögtetni a hangfalakból. A játék neve klasszikus hard rock, amolyan kései Rainbow, tökösebb Whitesnake módjára. A hangzás erőtől duzzadó és kristálytiszta, igazán energikusan dörrennek meg az olyan tételek, mint a nyitó Too Good Too Loose, a Just For Today, vagy az egyik személyes kedvencem, a kimért tempójú, mega dallamos Lesson In Love. Néhol a szinti is kiemelkedő szerephez jut, mint ahogy azt a What Do You Sayben hallhatjuk. Ezt a nótát hallgatva az öregfiúk le sem tagadhatják Journey rajongásukat. Remek refrén, emlékezetes dallamok, itt van minden, amit a stílus hívei szeretnek. A „rock ’n’ roll méter” mutatója felugrik egészen a 11-esig a Young And Restlessnél, amely egy igazi energiagránát! Igazán kiváló, bulizós tétel, amely jól ellensúlyozza az olyan középszerű és unalmas dalokat, mint a This Boy vagy a „kötelező átlagballada” Amy. A CD fénypontja azonban a közel tízperces Shame The Devil, amelyet rendesen telepakoltak színes témákkal, váltásokkal és különböző hangulatokkal. White mesternek nem is jut itt annyi szerep, mint azt várhatnánk, így a zenész kollégái megmutathatják, hogy mitől döglik a légy! Erősen 10 pont gyanús szerzemény!
Ez azonban az album egészéről nem mondható el. A Granite egy becsülettel összerakott, a ’70-es, ’80-as esztendőkben fogant hard rock anyag, mindenféle különösebb látványosság vagy meglepetés nélkül. Mindenesetre a stílus szerelmeseinek ajánlott a korong beszerzése, főleg az utolsó dal, és Doogie White egyszerre bársonyos és erőteljes dallamai miatt.
A Doogie White And La Paz Myspace oldala itt található.
|
