|
Diablo Swing Orchestra - Pandora's Piñata
A Diablo Swing Orchestra nem egy hétköznapi alakulat. A nyolctagú svéd banda a legkeményebb rajongójává tett előző, kettes sorszámot viselő lemezével. Új korongjukat emiatt már remegve vártam, de mivel egy olyan csapatról van szó, aminek hírhedt a végletekig merészkedő kísérletezőkedve, így az említett albumhoz hasonlóan ezúttal is szélsőséges a reakcióm – csak most épp negatív irányba…
Az említett második album egy meghökkentően groteszk, mégis lendületes, frankó, avantgarde szimfo metal anyag volt, a Pandora’s Piñata pedig egy olyan banda benyomását kelti, amiből kiszivattyúzták az életet. Zéró dögöt vélek ugyanis felfedezni ezekben a latinos, bénán komolyzenei, illetve sznoboskodósan kategorizálhatatlan számokban. Gitárok, vagy egyáltalán bármiféle élet, húzás, persze sehol, és ugyan Ann-Louice Lögdlund ezúttal is szenzációsan ötletesen, profin és szívből jövően énekel, de a totál uncsi, vérszegény és öncélú muzsikát sem az ő teljesítménye nem tudja megmenteni, sem - az egyébként vitathatatlanul nagyszerű – hangzás. Nem találom a kerek, kidolgozott dalokat, kérem szépen, holott bárki bármit mond, az előző korong még a totális avantgarde-jelleg ellenére is tele volt ezekkel. Most meg úgy érzem, jobb buli leugrani a legközelebbi kórházba végbéltükrözésért, mint hogy ezt a szörnyűséget hallgassam. Sőt, bár nem akarok túlzásokba esni, talán még egy Sas kabaré is minőségibb szórakoztatást nyújt ennél a katasztrofális lemeznél.
Egymást érik a mélypontok a Pandora’s Piñata-n, és a korong előrehaladtával csak egyetlen kérdés ismétlődik a fejemben: mi történt ezzel a korábban oly nagyszerű zenekarral?
A Diablo Swing Orchestra MySpace oldala itt található.
|
