Phaith - Redrumorder

	Kiadó:	Drop Down
	Együttes:	Phaith
	Megjelenés éve:	2011
	Ajánlja:	Angol
	Pontszám:	5/10
	Értékelés:	Szürke, de korrekt

A Phaith olasz metal brigádja nem tegnap kezdte az ipart. 2000 óta folyamatosan dolgozik és koncertezik a csapat, de az itthon is ismert okokból (pénzhiány, a zeneipar mostoha helyzete, miegymás) tíz évet kellett várnia a bandának, hogy megjelentethesse debüt albumát. A srácok elbarikádozták magukat a saját Suckhell Studios (micsoda név!:)) felvevőtermeibe, és a végeredmény már kis hazánk metalosaihoz is eljutott. A CD a Redrumorder címet kapta, és közel 60 percnyi fémzenét kínál a klasszikus metal híveinek.

Elsőként szeretném felhívni a figyelmet a borítóra, amely felhagy a „halálfej, kígyó, éles vágóeszközök” kliséivel, és egy „kamu” újságot vagy hírportált ábrázol. A feszesen vigyázban álló katonák közül az egyik baka kitekint a sorból, sugallva, hogy a rend és a fegyelem világában is felütheti a fejét a lázadás. Hasonló vizuális koncepcióval rukkolt elő annak idején, a Jethro Tull a mára már legendássá vált Thick As A Brick „csomagolásával”. Az érdekes és ötletes külcsínhez azonban unalmas és átlagos zene párosul.

A tíz dal egyfajta patinás heavy/power metal egyvelegként aposztrofálható. Észrevehető itt a Judas Priest, a Metal Church és a Metallica hatása, azonban egy mindent áthasító ötvözet helyett valami egész mást kapunk. Képzeljünk el egy ízletesnek ígérkező vasárnapi ebédet: gőzölgő húsleves, sült csirke burgonyapürével és a végére egy kis tiramisu. Fogjuk ezt a menüt, és borítsuk bele egy turmixgépbe, majd daráljuk, aprítsuk össze egy gyanús színű masszává. A remek hozzávalókból egy olyan moslékot kapunk, amelyet szeretnénk minél távolabb tudni magunktól. Persze ez is gusztusfüggő, de személy szerint passzolnám a dolgot.

A zenészekkel nincsen nagy gond: itt-ott vannak ötletes gitárszólók, azonban a dobtémák néha bizonytalannak tűnnek, és Alessandro Maniago erős olasz akcentusa is zavaró tud lenni. Azért nem kapott kevesebb pontot az anyag, mert helyenként felbukkan egy-egy jobb szerzemény, mint például a súlyos nyitóriffel operáló Factory Of Enemies és a Videodrome, amelyet több, mint valószínű, hogy David Cronenberg hasonló című agymenése ihletett.

A Redrumorder egy tipikus NB III-as kiadvány: nem mondanám jónak, de bődületesen rossznak sem. Az utóbbi idők metal termése oly bőséges volt, hogy egyszerűen nem tudom kinek ajánlani ezt a korongot, mert helyette legalább egy tucatnyi egyéb cucc jut az eszembe. A olasz muzsikusoknak jobban rá kéne feküdni a dalszerzésre, különben óhatatlanul elkönyvelhetik magukat örökös előzenekarnak. Mondjuk az is igaz, hogy a fesztiválok korai délutáni óráiban is játszania kell valakinek.


A Phaith Myspace oldala itt található.