Hypno5e - Acid Mist Tomorrow

	Kiadó:	D-Prod
	Együttes:	Hypno5e
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Tabiii
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Ha a mai zenei trendeket vesszük alapul, akkor megállapítható, hogy a kétezres évek európai metal húzóerejének egyértelműen Svédország tekinthető. Ez a tendencia viszont kezd kissé megborulni szerintem, mert a Gojira egyre szélesedő ismeretségével folyamatosan nőni látszik a francia bandák elismertsége is a rajongók körében. Olyan csapatok, mint az Alcest, a Gorod, az Eths és a Blut Aus Nord komolyan betörtek a kemény muzsikák élvonalába, arról nem is beszélve, hogy az előző felsorolást egy szép méretes bekezdéssé tudtam volna duzzasztani. Nekem is megnőtt az érdeklődésem a számomra amúgy teljesen unszimpatikus ország együttesei iránt, így kisebb kutatómunka során egy újabb gyöngyszembe futottam bele, mégpedig a 2003-ban alakult Hypno5e személyében.

Mikor először hallottam a csapat második, Acid Mist Tomorrow-ra keresztelt lemezét, nagy megvilágosodás zajlott le bennem, ugyanis beugrott, hogy ez a gárda hivatalosan fellépő lett volna a tavalyi Chimp Spanner – Cynic megmozduláson, de ismeretlen okokból kifolyólag nem tudtak részt venni a turné magyarországi állomásán. Ezt a lemezt hallgatva pedig komolyan fáj a szívem, hogy nem jutottak el hozzánk, mert idei kiadványuk amellett, hogy óriási felfedezés a számomra, garantáltan a legjobb ötben találja majd magát nálam az idei finisben. A francia négyes képében egy konkrét céllal és saját identitással rendelkező alakulatot tisztelhetünk. Szerteágazó hatásokból építkező stílusuk nem sok újat nyújt, de olyan ügyesen keverik a kártyákat, hogy megetetik velem az összes trükkjüket. Megvan bennük a sludge áztatta mocsok, a régebbi Gojira koszos harapóssága, valamiféle kifacsart post rock kísérletezés, valamint az agyahatott, kaotikus hardcore nagyok merész témázgatása is. Mindehhez az alapanyaghoz pedig olyan misztikus aura társul, amit nehéz szavakba önteni. Az albummal való első találkozás során még az utóbbi dolog vitte nálam előre a korongot, csak úgy, mint a tavalyi Vildhjarta album hallgatása közben is. Az atmoszféra megfertőzött, de a zenei megoldások kezdetben nem mindig stimmeltek. Ennyire eltalált akusztikus és leállós betétekkel életemben nem találkoztam még, ezzel szemben a döngölések néhol elég szürkére sikeredtek; az albumot egészében fogyasztva viszont gyorsan befogadtam a produktumot, minden hibájával együtt.

Az 54 perces anyag kapásból a címadóval kezdődik, ami óriási eséllyel indul a 2012 legjobb száma címért. Egy zaklatott monstrumról van szó, amely hullámvasútként gázol át mindenen, ami az útjába kerül. Annyira összeszedett, hogy tökéletes esszenciája az egész albumnak… Sőt, szerintem túl jól is sikerült, már ha egyáltalán lehet ilyet mondani. Minden lapjukat kiterítik ugyanis ebben a tíz percben, ami után a többi szám csupán az általa mutatott kombinációk kopírozásának tűnik. Sokáig nem is tudtam továbbjutni ennél a pontnál, mert érezhetően itt sikerült legtökéletesebben eltalálni az arányokat. Bemutatkoznak a klasszikus hatású lágy gitárok, a matekos tördelések, a törzsi menetelések, valamint a kissé Mike Hranica (The Devil Wears Prada) utóízű üvöltések, melyeket kellemes tiszta dallamok váltanak fel adott helyeken. A Six Fingers In One Hand She Holds The Dawn (Part II) csak a leültetős, lebegős középrészétől lesz érdekes igazán, így viszonylag gyorsan érkezik egy óvatosabb lejtmenet a bikaerős lemezkezdés után. A Story Of The Eye aztán gyorsan helyre tesz mindent, amely már iszonyat patent riffekkel operál. A Gehenne fémjelezte számhármas borzalmasan lassan indul be, de óriási magasságokba ér. Nagyon szélsőséges utakon járunk ebben a cirka tizennégy percben, melynek egyértelmű csúcsa a második epizód, melyet a két másik „rész” logikus keretbe foglal. A Brume Unique Obscurite szintén két felvonásban van prezentálva, s „elődeihez” hasonlóan igen távolról érkezve robban be. Zseniálisan építkeznek a témák az album egészét tekintve, de önmagukban azért nem hinném, hogy mindegyik dal száz százalékosan megállná a helyét. Ez viszont nem egy olyan anyag, amiből szemezget az ember, hanem az elejétől beleéli magát az utolsó elhaló hangig.

Az Acid Mist Tomorrow tökéletes társ az esős, szomorkás napokra, valamint megfelelő dózisú energiabomba minden más alkalomra. Nem kifejezetten egyszerű hallgatnivaló, így az egyszeri ember úgyis eldönti már első blikkre, hogy tetszik-e neki, vagy sem. Számomra a hangulatnak sikerült összefognia a kezdetekben néhol széteső muzikális megoldásokat, így többszöri nekifutás után már nehéz szabadulnom tőle. Remélem, hogy pár progos zenerajongó figyelmét fel tudtam kelteni ezzel a kis cikkel. Aki egy egyéni világgal rendelkező, biztató jövő előtt álló európai gárdát keres, az csakis a Hypno5e háza táján kutasson először!


A Hypno5e Myspace oldala itt található.