Deride - The Void

	Kiadó:	Massacre
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Deride
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Hajas
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Akár kvíz kérdésnek se lenne gyenge, ha arról faggatnánk olvasóinkat, hogy hányan hallották eddig a Deride nevet? Már szerepelt ugyanis nálunk a norvég modern metal csapat, de még kábé a világháború előtt. Amúgy első, Scars Of Time című lemezükre célzok, melynek kritikáját még – atyaúristen! – 2001-ben követtem el. Akkortájt amúgy teljesen meg voltam veszve a bandáért, és ugyan mai fejjel jó pár ponttal kevesebbre taksálnám az említett korongot, de azért egy korrekt anyag volt az. A 2003-as, második album nem jutott el hozzám, de feltehetőleg még sok mindenkihez nem, mert utána a csapat be is adta a kulcsot, hogy idén aztán visszatérhessen egy harmadik albummal, és új felállással.

Pont a hangok az újak most, ugyanis a dobos és gitáros srácokhoz egy frontember, illetve egy bőgős/énekes csatlakozott. Nem mondom, hogy gyengék a mostani arcok, de nekem valamelyest jobban tetszett az eredeti torok, Frediablo változatos hangja. Időnként itt is akadnak eltaláltabb dalok (a nyitó Deathshake például ilyen, hovatovább a lemez legjobbja ez a hatásos refrénű, okosan összerakott szerzemény), és a hangzás is vadkan, de ezúttal nem érzem, hogy megtaláltam volna a következő Machine Headet, Panterát, vagy Channel Zerot. Egyfelől jönnek a riffek, a lábdobok a mellkasomat dörömbölik halálra, szóval húznak a groove-ok, tisztességgel össze vannak rakva a nóták, és hellyel-közzel szívesen is rakom fel az anyagot. Másfelől viszont erős csúsztatás lenne azt állítanom, hogy a The Voidnak túl sok pillanatára emlékeznék a 35 perces játékidő lejárta után, amiben jelentős része van a majdnem végig egysíkú, fantáziátlan üvöltözésnek.

Aki hozzám hasonlóan imádja a kilencvenes évek modern, extreme metal mozgalmát, az mindenképp kóstolja meg az anyagot, mert érdemes – de annak is, aki belehallgatás nélkül akarná megvásárolni.


A Deride MySpace oldala itt található.