|
Novembre - Dreams d'Azur
A római székhelyű zenekar tavaly megjelent nagylemeze a Dreams d'Azure valójában első korongjuk újra-felvett kiadása. Mi szükség volt erre? Első nagylemezük a 94-ben megjelent Wish I could Dream It Again már évek óta nem volt beszerezhető és a szerzői jogok miatt egyszerűbb volt újra felvenni, mint az eredeti kiadóhoz fordulni. A cím átnevezéssel pedig valószínűleg a félreértéseket akarták elkerülni, hisz nem egy az egyben a régi anyaguk kiadásáról van szó. A felvételek újra rögzítésében részt vett Thomas Negrini és Antonio Poletti, akik egyébként már nem tagjai a zenekarnak - némi plusz értéket adva a lemeznek.
A zenekarról először a Borknagar-os split promo cd-n kapcsán hallottam és amikor némi rákeresést követően kiderült, hogy a Novembre 1990 óta létezik, amikor is az Orlando testvérek Szicíliából Rómába költöztek és kezdetnek megalapították első zenekarukat a Catacomb-ot. Novembre név alatt azóta kiadtak négy lemezt is, amely csodálkozásra késztet, hogy-hogy nem ismertebbek, hisz annyi Anathema, Katatonia es Opeth rajongó rohangál a világban. Ebből már sejthetik, akik eddig nem találkoztak a zenekar nevével, hogy milyen zenét alkot ez az olasz formáció.
Dallamos, melankolikus zenei világuk nem mentes a gyorsabb, tempósabb részektől sem. Sokszor dallamos death metalnak titulálják őket, de én nem nevezném őket sem dallamos death se dallamos blcak metalnak, mert ugyan érezhetőek ilyen hatások zenéjükben, mégsem tolódnak el egyik irányban sem erőteljesen. Ugyanígy említhetnénk a dark és gótikus zenei vonásaikat, nem megfeledkezve a klasszikusok inspirálta részekről vagy éppen a progresszív témákról sem; mégsem lett egyik stílus sem uralkodó zenéjükben. Sőt, néhol még a rockos meghatározás is illik rájuk.
Változatos felépítésű, meglepő váltásokkal teli, dinamikus lemez a Dreams d'Azure. A belassult, finom, lágy énekkel átszőtt részeket cséplősebb muzsika követi károgós énekkel vagy éppen fordítva. Az akusztikus gitár és a zongora betétek is mind a helyükön vannak.
Minden szám külön kis világot alkot, és amíg hallgatjuk más-más képek ugranak lelki szemeink elé. Nos igen, amikor ilyen zene szól, hajlamosak vagyunk elköltőisedni, bár ebben a zenekar által írt szövegek is segítenek, elég csak rápillantanunk olyan számcímekre, mint a The Dream Of The Old Boats vagy az Old Lighthouse Tale és máris a kihalt tengerpart képét látjuk, ahol a sötét fellegektől terhes ég alatt a messzeségből ér el hozzánk Carmelo hangja.
Ami engem megfogott sötét hangulatú, időtlen, atmoszférikus muzsikájukban az az, hogy nem billentek át a túlzott melankóliába. Inkább ennek a fajta zenének a sötét szépségét ragadták meg.
1. The Dream Of The Old Boats
2. Novembre
3. Nottetempo
4. Let Me Hate
5. Sirens In Filth
6. Swim Seagull In The Sky
7. The Music
8. Marea (Part 1, 2, 3)
9. Old Tighthouse Tale
10. The White Eyed
11. Neanderthal Sands
12. Christal
|
