Impellitteri - System X

	Kiadó:	SPV
	Terjesztő:	SonyBMG
	Együttes:	Impellitteri
	Megjelenés éve:	2002
	Ajánlja:	Avenger
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Azt mondogatják, hogy a feltámadó (vagy már feltámadt?) metal scene most már nem csak a fiatal csapatok sajátja, hanem sorban aktivizálódnak a "nagyöregek". Ez az Impellitteri esetében biztosan nem igaz, ugyanis ők az örökmozgó kategóriában vannak és voltak mindig is. Sőt a veterán Impi olyan lendülettel reszel a gitárján, hogy minden gitáros megirigyelhetné. A hangját pedig nem kisebb arc adja, mint Graham Bonnet. Hát igen, gondolom sokaknak mond valamit ez a név, ugyanis anno ő is énekelt a kultikus Rainbow-ban. A többiek is megérdemlik, hogy megemlítsem a nevüket, mert nagyon korrektül teljesítenek a System X-en: James Amelio Pulli (Basszer), Glen Sobel (dob) és Edward Roth (billentyűk).

És mit vár az ember ettől az albumtól? Hát heavy metalt! Persze nem teljesen az európai értelemben vett heavy metalt, ugyanis meglehetősen sok trashes elemmel bír a zene, ráadásul az ének sem feltétlenül dallamcentrikus. Ezt igazolja a hivatalos comment is, amiben ez áll: 'US METAL meets EUROPEAN HARD-ROCK!' A hard-rockot mondjuk én helyettesíteném sima heavy metallal és akkor korrekt is lenne a kijelentés. Különben nekem kapásból a Grave Digger ugrott be, nem tudom miért, talán Graham rekedtes hangja miatt...

A dalok nagy része szintivel vagy egyéb elektronikus kütyűvel kezdődik. Persze ezek 1 perc után már nullára redukálódnak, mégis ad valamilyen 20. századi SciFi-s hangulatot az egésznek. Gondolom ez volt a cél, és innen következtetni lehet a System X cím jelentésére is. Az End Of The World és a She`s A Nighttime Lover egyértelműen a legslágeresebbek, lévén hogy fülbemászóbb refrénnel rendelkeznek. Aztán ki tudja. Végül is ebben a zenében nem a dallamosság az első szempont. (US metal! Ha-ha!) Chris Impellitteri itt is kitesz magáért, aki mellesleg hobbiját tekintve szenvedélyes Riffgyűjtő! :)) A legjobb az United we Stand ahogyan kezdődik! Haha! Laza kórusrészlet, aztán a húrok közé csapnak és majdnem leszakad az ember feje! A Gotta Get Home pedig szerintem a leghúzósabb dalocska a System X-en, lehet azért mert egészen előremutató dolgokat művelnek benne. Komplexebb gitár és dobtémák, azért az orbitális melódiák itt is helyet kaptak. A tempó természetesen elég gyors ahhoz, hogy véletlenül se lankadjon a hallgató. Sőt még Impi bácsi szólója is iszonyú dallamos. Azt hogy technikailag milyen, már ki sem emelem, mert mindenhol elképesztő sebességgel pittyeget a gitárján. A What Kind Of Sanity meg úgy kezdődik mint valami Pantera szám!!! Komolyan! Hirtelen meg is ingottam, hogy mit hallgatok egyáltalán! A Falling in Love With A Stranger pedig tényleg hard-rock nóta. Az egyetlen az albumon. Eltudom képzelni ahogy motoros találkozón zúznak rá az emberek. Sok sör meg motor és persze metááááááál! :)

Alapjában véve a System X egy rendkívül pontos és szívből feljátszott korong, feelinges dalokkal. De igazán szerintem az idősebb korosztályt érinti meg. Tehát mindenképpen azok tudják levenni a dalokat, akiknek ez az életérzésük is, ez a "lifestyle-juk". Vagy csak simán ezt a zenét szeretik!


1. Rock N`Roll Heroes
2. Perfect Crime
3.End Of The World
4. She`s A Nighttime Lover
5. Slow Kill
6. Why Do They Do That
7. United We Stand
8. Gotta Get Home
9. What Kind Of Sanity
10. Falling In Love With A Stranger