Satyricon - Volcano

	Kiadó:	Capitol
	Terjesztő:	EMI
	Együttes:	Satyricon
	Megjelenés éve:	2002
	Ajánlja:	Perkele
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Jeladásomra... szabadítsátok el a poklot - ezekkel a szavakkal nyit az új Satyricon album és az első számmal valóban ránk is szabadítják a poklot. Három év telt el a sokat vitatott Rebel Extravaganza albumuk óta, amelynek köszönhetően sokan elfordultak a zenekartól, míg sok új rajongót is hozott számukra. Egy biztos, saját fejük után mentek, sokaknak új irányt mutatva. Ugyanis a Satyricon azon csapatok közé tartozik, akik időről időre megreformálják a stílust, nem egyszer saját koruk előtt járva. De ennek az úttörő munkának meg van az a veszélye, hogy igen csak messzire kerülnek gyökereiktől.

Szóval a régen várt új Satyricon lemez, a Volcano végre megérkezett. Nagyjából ott folytatták vele, ahol a RE véget ért, bár lassabb tempóval és kevesebb kirobbanó agresszióval, mint ami a RE-t annyira jellemezte. Nem annyira egyenes a lemez ereje, a belőle érezhető gonoszság és zordság inkább szép lassan eszi bele magát az ember gondolataiba. Meg van benne még némi hideg sötétség is, bár nem a tőlük eddig megszokott módon. Szerintem ezt a lemezt már végképp nem lehetne black metalnak kategorizálni, sokkal inkább black metal gyökerekkel rendelkező extrém zene lett. Egyszerűbb is, mint a RE volt. Több thrash hatás és néhány rockos húzás is érezhető rajta. A dallamok és az ének témák is könnyebben megjegyezhetőek. A gitárok hangja élesebb és ismét effektezték Satyr hangját néhol, de az indusztriális, zajos érzet még sem annyira erős. Szerencsére a kaotizmusra való igyekezetük töretlen. Van néhány black-esebb téma is a lemezen, de az még mindig nem elég az összképet tekintve.

Az első szám a With Ravenous Hunger a lemez egyik fénypontja. Agresszív, dühödt, pusztító. A kemény riffek, a gyorsabb és lassabb részek váltakozás párosulva a szám rideg hangzásával tökéletes. A Fuel For Hatred a másik kiemelkedő nóta, amelyben remekül kombinálták a keményebb metal és a szimpla rock jellegzetességeket. Ettől lüktetővé vált, tele fogós dallamokkal, mégis a gyűlölet érzésével. A Volcano harmadik, kiemelést érdemlő nótája a Mental Mercury, amely igazi Satyricon-féle black metal. Még a hangzása is nyersebbnek tűnik. Érdemes még meghallgatni a Repined Bastard Nation-t. Mondhatni ez egy igazi 'rebel extravaganza' pillanata a lemeznek, hiszen Satyr hangja, a black metal gitár riffjeivel és majdhogy nem punkos egyszerűségű dallamokkal vegyítve ... A záró Black Lava-nak a szövegére érdemes még odafigyelni, valamennyire összefoglalja az album koncepcióját.

Többszöri hallgatás után sem igazán tudom, mit kezdhetnék ezzel a lemezzel. Néhány vonástól eltekintve nem sok mindent találok rajta amiért a Satyricon-t szeretni lehetett a Dark Medieval Times-tól kezdve a Rebel Extravaganza-ig.


1. With rawenous hunger
2. Angstridden
3. Fuel for hatred
4. Suffering the tyrants
6. Possessed
7. Repined bastard nation
8. Mental Wercury
9. Black Lava