|
Morbid Angel - Illud Divinum Insanus
A zenetörténelemben az önismétlést elkerülendő, kétféle út létezik: jobb esetben az adott előadó jól felépített dalokkal, ötletes, magas minőséget képviselő számokkal tudja meggyőzni addigi - és jövőbeni - rajongóit az újítás fontosságáról, a némiképp megváltozott zenében hallható friss elemek létjogosultságáról. Gondoljunk csak a legutóbbi Hatebreed albumra! Rosszabb esetben viszont a kísérletezés visszájára sül el, melynél még a stagnálás is szerencsésebb. Ekkor a közönség nem érti, miért nem tudja imádott csapata eldönteni, mit is akar valójában, és miért erőltetnek kedvenc muzsikusai olyan dolgokat, amik egyszerűen nem állnak a kezükre. Nos, bármilyen szomorú is, az egykor minden idők (talán) legnagyobb death metal bandája, a floridai Morbid Angel egész pontosan ezt követte el új albumával - amire még volt is képük nyolc évet váratniuk rajongótáborukat.
Nekem már az sem volt kóser, hogy Steve Tucker helyett visszajött David - pedig mennyire császár volt a Gateways To Annihilation! A Heretic már kevésbé lett eltalált, de még bőven vállalható anyag volt az is. Most viszont csak hallgatom az erőltetett, gagyi (utálom ezt a szót, de ide csak ez illik) témákat, és szó szerint értetlenül állok a történések előtt. A Morbid Angel kábé az utolsó utáni banda, amitől ilyen béna elektro prüntyiket vártam volna.
Jócskán akadnak ízig-vérig death metal témák a korongon, de azok sem hozták a szokott szintet, mint ahogy a hangzás sem az igazi. A fő gondjaim viszont az olyan "dalok", mint a Too Extreme!, vagy a - szinte nem is merem leírni! - bőven 7 perc fölé nyújtott Destructos Vs. The Earth / Attack, netán a hasonlóan hosszú, jó kis diszkós Radikult. Egyetlen szám van, ami tényleg hibátlan: az I Am Morbid konkrétan mindenkit kivégez alattomos, komor hangulatával és cefetül mocsadék középtempójával. Habozás nélküli 10 pontos szerzemény - csak méltó társait nem találom a korongon. Még a Nevermore az a nóta, ami korrekt, de a többi...?
Nem akarok bűnbakot keresni, mert az új gitáros srácnak gondolom zéró beleszólása lehetett a dalszerzésbe, Tim Yeung meg totál úgy kalapál, mint az öreg Commando. David személyével sincs bajom, hisz jól bömböl, meg hát például a Domination is méregerős anyag volt anno, és ha akar, akkor Trey is káprázatos dolgokat játszik hangszerén, csak ezt nem mindig hangsúlyozza ki a megszólalás, másrészt a végeredmény mindenképp szánalmas.
Mivel az említett két szám valóban kiemelkedő, így megadom az öt pontot, de valójában túlértékeltem ezt a khmmm... lemezt.
A Morbid Angel Myspace oldala itt található.
|
