Moonsorrow - Varjoina Kuljemme Kuolleiden Maassa

	Kiadó:	Spinefarm
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Moonsorrow
	Megjelenés éve:	2011
	Ajánlja:	Hadean
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

2007-ben megjelent egy lemez, amely két dalt rejtett közel egy órában. A V: Hävitetty (amely címet kis eltéréssel az új korong egy rövid tétele is viseli) örökre megváltoztatta a Moonsorrow-val és az epikus folk metallal való kapcsolatomat. A visszajelzések alapján azt a korongot (is) világszerte mindenhol ronggyá hallgatták, velem egyetemben. Egy évre rá érkezett a nem túl élménydús folytatás, a következő hároméves szünet pedig okot adhatott a bizakodásra, miszerint újfent nagy dobásra készül a csapat…

Az új anyag – melynek címét valahogy így lehet fordítani: Árnyakként menetelünk a holtak földjén – is meghaladja az egy órát. Négy monumentális tételből áll, és ezek közt három, egy perc körüli, apró hangulatokkal, zaklatott pillanatokkal dúsított, átvezető szerzemény kapott helyet. A finn szövegekkel és dalcímekkel ellátott dalok aprólékosan összekovácsolt egészet alkotnak, ezáltal egy igen kerek, mégsem egy maradéktalan megelégedést kivívó Moonsorrow album állt össze. Epikus emelkedettségből, kegyetlen dühből és drámai hangvételből sincs hiány, sőt kifejezetten erős a színvonal e tekintetben, a muzikalitást sem érheti panasz, dalszerzésben viszont nem hozták azt a szintet, ami a 2007-es lemeznél csúcsosodott ki, és ahová a gazdagon folkos hangszerelésű, remek dalcsokrokat követően jutottak el a finn zsenik. A Hävitetty egyszeri és megismételhetetlen, nem is lenne okos húzás egy második rész belőle, de jelen korong alapján úgy tűnik, olyan magas jégcsúcsra talán sosem jutnak el többé Sorvaliék.

A bőgős/énekes Ville teljesítményén érezhető, hogy most is ugyanúgy beleadja teljes lényét a játékba, mint mindig: előadásmódja talán a szó nemes értelmében tragikusabb, mint valaha. A dallamvezetések ugyanezt tükrözik a többiek részéről is, és ez adja a Varjoina Kuljemme Kuolleiden Maassa igazi erejét. A szintetizátor használatának mikéntje – nagy ívű melódiái, a visszatérő motívumok – erősen visszautal a korábbi lemezekre, és hatására könnyen párhuzamba is állíthatóak azokkal az új tételek. A korábban említett, akusztikus népi hangszerek viszont nem nyertek teret, ez pedig nehezményezhető. A megszólalás példás: a kor kristálytiszta hangzásának és a blackes előadásmód által megkövetelt soundnak egyaránt megfelel. A fentebb említett egységesség nem vitatható el a produkciótól, mégis kiemelésre méltó lehet a Huuto, amit egy hisztérikus ordítás vezet át a záró, fő epizódnak szánt tételbe, a Koulleiden Maa-ba.

A Moonsorrow éllovas a maga nemében, ezért úgy érzem, hogy jelentős mértékben önmagukhoz is kell mérnem az új kiadványukat, a hasonló zenekarok mellett. Nem tudok elszakadni a Hävitetty-től, annak egyedülálló és visszaadhatatlan világától, ahogy a folk uralta régebbi cuccoktól sem, ugyanakkor szem előtt kell tartani a modern felfogást és a nyers hozzáállást is, így végső soron azt mondhatom, egy átlagon (bőven) felüli anyag rejtőzik a puritán, mégis szép borító mögött.


A Moonsorrow MySpace oldala itt található.