Destrage - The King Is Fat ’N’ Old

	Kiadó:	Coroner
	Terjesztő:	Record Express
	Együttes:	Destrage
	Megjelenés éve:	2011
	Ajánlja:	Nort
	Pontszám:	10/10
	Értékelés:	Vigyázat! Robbanásveszély!

Amint meghallom az olasz metal körvonalazhatatlan, megmosolyogtató, számomra majdnem mindig összeférhetetlennek tűnő szóösszetételét, nem tudok elvonatkoztatni a déliek finomságától, hogy eddig mennyi puhány, fingos-lángos zenét hallottam onnan, amikben egy deka dög nem volt. Erre jön a pofáncsapás: éppen egy emberes adag spagetti után kellett rádöbbennem, hogy a Destrage új korongja igen könnyen az év lemeze lehet nálam!

Azt hiszem, pont erre vártam a nagy modern metal dömpingben! Egy olyan bandára, ami amellett, hogy vérprofi és tökéletes dalokat ír, kellően agyament is ahhoz, hogy ne vegye túl komolyan magát meg ezt az egész szórakoztatóiparos hercehurcát. Mintha a SOAD bedurvult volna, és nekem sokkal jobban tetsző zenei irányzat felé vette volna az irányt! Nem mintha nem imádnám az örményeket, de amint valaki meghallja a Twice The Price kezdését, érezni fogja a törődést, meg a különbséget is!

A stílus természetesen megfoghatatlan. Alternatív modern metalnak hívják magukat a srácok, tulajdonképpen ez rá is húzható a korongra, de széles a spektrum, ahonnan merítettek a dalszerzésnél. Death/thrash témáktól a pop-os finomkodáson keresztül a rockabilly utánérzésig minden van! A Jade’s Place ős-hard rock refrénjéért például a Lordi még azt is bevállalná, hogy Muppet Show maszkokra cseréli a maskaráit, de a Neverending Mary slágeres rock-járól is a régivágású rockerek, a farmer meg a fru-fru ugrik be!

A lemez ötletes és változatos, ami elég ritka a matekozós, modernkedő zenék esetében. Bivalyerősen indul a Double Yeah-vel az album, de van igazi sláger-próbálkozás is, bár a Tip Of The Day talán a leggyengébb tétel az összes közül. Még mindig élezem magam az énekesekre, de Paolo Colavolpe kiállja a próbát hörgéstől a core-üvöltésen át a magas (és itt-ott kifejezetten nehéz) dallamokig minden hang pontos és magabiztos, nagyon rendben van a srác! A zenei tudás és a hangzás pedig kifogástalan! Hogy az agykárosodás biztos legyen, a csapatfotó mellé még nézzünk pár dalcímet (természetesen a szokványosnak véletlenül sem mondható albumcím mellett): Panda vs Koala, vagy a roppant találó Smell You Later Fishy Bitch, de a Home Made Chili Delicious Italian Beef is némi hibának a feltételezésre adhat okot. Ha ezek után még meg is hallgatjuk őket, tuti fennakad a szemöldök, hogy ezek nem normálisak!

Friss, baromi erős és ötletes a The King Is Fat ’N’ Old! Nem az első komoly meglepetés ebben az évben, remélem, nem is az utolsó! Soha nem gondoltam volna, hogy Olaszországból ilyen zenével jön az úthenger, alig várom a következőt!


A Destrage Myspace oldala itt található.