Winterus - In Carbon Mysticism

	Kiadó:	Lifeforce
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Winterus
	Megjelenés éve:	2011
	Ajánlja:	dzsi
	Pontszám:	3/10
	Értékelés:	A hangszereket már be tudják hangolni

Teljesen véletlenül, a tavalyi év végén akadtam rá a neten a 2009-ben alakult, michigani illetőségű The Ancient-re. Elsősorban a The Frozen Path című bemutatkozó EP-jük borítója hívta fel rájuk a figyelmemet – gondoltam teszek egy próbát, hátha a zene is hasonlóan megnyerő. Kisvártatva kiderült, hogy egészen szórakoztató, baromi lendületes, jó arányérzékkel megírt és kellően sötét black/death muzsikával operál a csapat, s bár elegyük sok újdonságot nem hordoz magában, bemutatkozásként teljesen korrekt színvonalat képvisel. Meglepetésemre, néhány héttel később a csapat büszkén tudatta oldalán, hogy leszerződtette Őket a Lifeforce Records, a nevüket pedig Winterus-ra változtatták.

Nem adatik meg bárkinek egy efféle lehetőség, így én ilyenkor azt tartom ildomosnak, ha adott zenekar a belét is kiteszi azért, hogy megfeleljen a nemzetközi elvárásoknak – már ami a magas szintű minőséget illeti. A mosoly azonban csakhamar lefagyott az arcomról, amikor végighallgattam az In Carbon Mysicism című debütlemezt, ugyanis ezzel a kiadvánnyal akkorát léptek vissza, hogy azt elsőre el sem akartam hinni – mintha nem is ugyanaz a banda tépné a húrokat. Az itt hallható szerzemények konkrétan egy gyengébb demo színvonalának felelnek meg, amit szerintem totálisan égő piacra dobni egy ilyen szintű kiadónak.

A névcsere valószínűleg nem volt amúgy véletlen (azon túl, hogy a norvég Ancient miatt eleve nem bizonyult praktikus választásnak), mivel az EP-hez képest zeneileg is eltérő irányba mozdultak, amely nem más, mint a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő atmoszférikus/post-black metal. Ezzel még nem is lenne gond, hisz egyelőre talán több kiaknázatlan lehetőség rejlik az efféle muzsikákban, mint az eddig követett vonalban, viszont a megvalósítás enyhén szólva is hagy némi kívánni valót maga után. Emlegetnek itt olyan bandákat, mint a Nachtmystium, a Wolves In The Throne Room, az Ulver, vagy az Enslaved, ami nagyon szépen és bíztatóan hangzik így elsőre, hisz igazán remek csapatokról beszélünk, viszont ahhoz túlzottan földhözragadt, sablonos, ötlettelen, kidolgozatlan és lélektelen a zenéjük, hogy a fenti bandák alkotásaival akár még csak említés szintjén is köszönőviszonyba kerüljenek.

Itt-ott azért sikerül valamennyire elkapniuk a fonalat, mint mondjuk az instrumentális, post rockos légkörű Lone Wolves-ban (messze a legjobb dal egyébként), a Harmonious középrészében, és a Moonlust-nak is akad néhány jó pillanata, de ez ugye még édeskevés összességében. Még ezzel együtt is összehozhattak volna egy közepes, de azért élvezhető albumot, ha a hangzással nem vágják agyon az egészet. A kislemezes, dinamikus és kiélezett – egyébként totál profi – sound-ról átnyergeltek a zajosabb, organikusabb lo-fi vonalra, ami megint csak nem lenne gond, mert rengeteg csapatnak sokkal jobban áll az ilyesmi, de amit Ők műveltek, az katasztrófa. A gitárok megszólalása még csak-csak illeszkedne a képbe (egyébként az is harmatgyenge sistergés körülbelül), de ehhez egy annyira környezetidegen, halálosan gagyi triggerdob társul, hogy végképp kiöli a hallgatóból a természetesség érzetét – pedig ugye ez lenne a cél. Azt meg nem tudom, hogyan hiheti bárki is, hogy basszusgitár nélkül megállja a helyét egy efféle muzsika – ez a hangszer ugyanis nem szerepel a brigád kelléktárában. Így a dinamika is teljes mértékben odaveszett (meg ezen a ponton lassan a türelmem is).

Ha ez eddig nem lenne kellően kiábrándító, akkor van még egy dolog, ami tovább rontja a helyzetet: a harmincnégy percet lefedő kilenc szerzeményből három koncertfelvétel, ami még gyengébb minőség. Most komolyan? Egy Lifeforce-os nagylemezen? Vicc az egész. Iszonyúan elkapkodták ezt az albumot, mely abszolút félkész érzetet nyújt minden szempontból; nem is értem, hogy miért kellett ezt ilyen formában kiadni.

Egy szó, mint száz: ennél sokkal jobban kell teljesítenie a Winterus-nak, hogy komolyan vehetőek legyenek. Az előző anyaguk egy összeszedett, céltudatos zenekart mutat (azon a vonalon), ez viszont egy hanyag, felkészületlen és kiforratlan társaságot, szóval nagyon korai volt még kijönni a koronggal. Az In Carbon Mysticism többszöri végighallgatása gyakorlatilag arra volt jó, hogy intenzív fintorgás közepette betegyek egy kis Nachtmystium-ot a helyére, hogy helyreálljon a lelki békém.


A Winterus Myspace oldala itt található.