Slaughter At The Engagement Party - I Killed Everyone, Will You Marry Me? (EP)

	Kiadó:	Szerzői
	Együttes:	Slaughter At The Engagement Party
	Megjelenés éve:	2010
	Ajánlja:	dzsi
	Értékelés:	Nincs pontozva

A 2009-ben alakult, szegedi Slaughter At The Engagement Party (te jó ég…) idén, február 19-én jelentette meg szerzői kiadásban ötdalos bemutatkozó EP-jét I Killed Everyone, Will You Marry Me? (te jó ég…) címmel. A banda egyébként többek között Over Promises, ex-Forgiveness Denied és ex-Flood Has Come tagokat tömörít magában, tehát a srácok nem tavaly vettek életükben először hangszert a kezükbe.

Óriási pozitívum, hogy azonnal egy igazán profi kiállítású anyaggal álltak elő mindenféle tökölés nélkül (annak ellenére, hogy csak kislemezről van szó), amely kicsit visszaadja az utóbbi időben igencsak megcsappant hitemet a hazai zenekarokban, illetve bizonyítja, hogy nem minden új brigád halálosan igénytelen. A korong ugyanis digipak formátumban látott napvilágot, melynek látványosan kivitelezett, trendhű borítóját ráadásul az énekes Kókai Barnabás készítette (mondjuk nekem csak fénymásolt verzió jutott, ezáltal csak netes kép alapján tudok nyilatkozni). Emellett nem kis öröm végre látni egy normálisan elkészített kísérőlevelet, bár gondolom ez jelentős mértékben köszönhető a menedzsmentnek (Jakab Zoli és a BPRNR). Mindez magas fokú céltudatosságra utal, ami módfelett dicséretes, és ez úton is tudatnám a honi csapatokkal, hogy ez nem valami kiváltságos, magamutogató dolog, hanem alapvető eszköz az érvényesüléshez, csak hát ugye a „balkánon” nem túl megszokott az ilyesmi.

A zenei oldalról már nem tudok maradéktalan elégedettséggel nyilatkozni. Lassan már mínuszba hajló újdonság- és élvezeti értékkel szolgáló standard deathcore-ról van szó konkrétan, valahol a Carnifex/Suffokate/Suicide Silence/Chelsea Grin vonalon. Aki odavan ezekért a zenékért, annak persze tökéletes választás ez a banda is (sőt: azonnal nézzen is utána), de én amúgy nem értem, hogy miért kell szinte minden harmadik riffből breakdown-t kovácsolni? Annyira végtelenül unalmas már az ilyesmi… Azért is mondom ezt, mert a köztes időben több korrekt ötlet is helyet kapott a szerzeményekben.

Vannak death-es témabontogatások, ügyesen és hangulathoz illően eltalált arpeggiok (Horror Choir Of The Crows), és melodikus tekerések (This Pit Goes Deeper), amelyekben léptékekkel több fantázia van, mint az állandó „dzsümm-dzsümm-dzsüdzsüdzsümm”-özésben. Abszolút nem gond, ha van break a zenében, hiszen koncerten meglehetősen hatásos, illetve néha egy-egy gonosz, kimért bólogatás is jólesik az embernek, de ezek számának csökkentésével, és több valódi ötlet becsempészésével ezerszer hatásosabb lehetne a muzsika, amit egyébként könnyedén meg is valósíthatnának a hallottak ismeretében (persze csak ha nem elégszenek meg az E húr folyamatos, egyhangú pengetésének kényelmével). A Myspace-re azóta feltöltött, a fentiek mellett a The Black Dahlia Murder hatását is magán hordozó két dalban (Secrecy, Let The Slaugter Begin) már jóval nagyobb potenciált látok a taglaltak tekintetében, de a Rest In Pieces-ben Filo által prezentált rap betét is szórakoztató elgondolás.

Hangszeres szempontból főként a dobos Simon Istvánt tudnám kiemelni, mivel kimondottan feszesen, precízen és dinamikusan kezeli a cájgot. Egyébként a korrekt, vaskos soundért is Ő a felelős, ami újabb plusz pont. A húrosok teljesítménye teljesen átlagosnak mondható, de szégyenkezésre abszolút nincs okuk, és bőven van még idejük magasabb szintre fejleszteni képességeiket. Barnabás károgó/hörgő éneke a célnak tökéletesen megfelel; orgánuma kellő energiával bír. Szövegei kissé agresszívek/offenzívak, de hát lássuk be: sok csúnya dolog történik a világban.

Mindenképpen elmondható, hogy műfajában az eddigi legigényesebb hanganyagot készítette el hazai szinten a SATEP (tuti nem írom le még egyszer a félsoros nevet), és elszántságuk is példaértékű. A kellő hátszéllel – ami már most is a birtokukban van és mérhetetlenül fontos –, illetve többlet kreativitással még sokra vihetik, a készülő nagylemezzel pedig akár még jelentősebb tábort is kovácsolhatnak maguknak. Én azt mondom, mindent bele, mert valahogy így kell ezt az egészet elkezdeni!