Ozzy Osbourne - Scream

Kiadó: Sony Bmg
Együttes: Ozzy Osbourne
Megjelenés éve: 2010
Ajánlja: Angol
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

Ozzyt nem kell bemutatnom senkinek. Mindenkinek megvan a maga véleménye a rock zene nagy öregjéről. Valaki úgy tekint rá, mint egy őskövületre, akit tönkretett az alkohol és a drog; másnak viszont Ozzy maga a rock ’n’ roll megtestesítője. A tények makacs dolgok, és semmiképpen sem szabad megfeledkezni arról, hogy a Black Sabbath-tal Mr. Osbourne lefektette a heavy metal (és majd az összes mellékág) alapjait, és szólóban is sikerült néhány mérföldkővel hozzájárulnia ahhoz, hogy halhatatlanná váljon milliók szemében. Oly sok mindenről mesélt már nekünk a dalaiban, így a legújabb szóló CD-jének minden bölcselkedés nélkül Scream lett a címe. Nagy várakozás előzte meg a megjelenést, mivel mindenki „metal vikingje”, Zakk Wylde távozott a "Madman" csapatából, és a rajongók kíváncsian várták az új srác bemutatkozását.

A 2010-es anyagon Gus G. tépi a húrokat, aki már bizonyított olyan zenekarokban, mint a Dream Evil, a Firewind vagy a Nightrage. Az ifjú titánnak sajnos már nem sok beleszólása volt a számokba, hiszen már minden készen várta őt, így csak játékának ízes megoldásaival tudta éreztetni az egyéniségét. Ezt tudva nem meglepő, hogy erősen Wylde-os a riffek legtöbbje (nem mintha ez baj lenne). A teljesség kedvéért Ozzy többi társa a lemezen: Rob "Blasko" Nicholson basszusgitáros (Rob Zombie), Tommy Clufetos dobos (Rob Zombie), és egy bizonyos Adam Wakeman, aki a billentyűket bűvölte. A két „zombis” zenész jelenléte tagadhatatlan, ugyanis a hangzás igen modernre sikerült, szóval azok a rajongók, akik visszasírják a Blizzard Of Ozz-t vagy a No More Tears-t, hoppon maradnak. Mi tagadás, jól jött volna egy újabb slágerekkel telepakolt anyag, így amit itt kapunk, az nem több egy jó „iparos munkánál”.

A lemez első olyan száma, amire mindenki felkapja a fejét, az a Let Me Hear You Scream. Erre a nótára készült egy video is; egészen biztosan egy emberként fogja majd üvölteni a szövegét az arénák nézőserege. Viszont más kiemelkedően jó szerzemény nem található a korongon. Az eredetileg címadónak szánt Soul Sucker is remek mázsás riffel indít, és végig jól lehet rá bólogatni, a vége felé be is indul, de ettől többet nem nyújt. Ez a gondom az albummal: a hangzás első osztályú, eléggé mocskos és modern egyszerre, de hiányoznak róla az igazán ütős dalok. Vannak jó riffek, jó szólók, headbangelős témák, de a Scream egyszerre akar modern és tradicionális lenni. Véleményem szerint Ozzy most két ló közé esett. Viszont az utolsó dalocska, az I Love You All egy kedves kis gesztus, amivel a mester megköszöni a rajongók szeretetét és támogatását. Szentimentalizmusom ide vagy oda, ez azért nem volt egy rossz húzás.

Nem vagyok benne biztos, hogy Ozzy húzná-e tovább az igát, ha Sharon nem hajtaná még mindig. Valószínűleg igen, de új lemezek kiadása nélkül. Talán jobb is lenne így. A pontszámom egy gyenge hetes. Amiért nem adtam rosszabb pontszámot, az azért van, mert vacaknak a zene semmi körülmények között nem mondható, és az utóbbi két stúdiólemeznél mindenképpen jobban sikerült a Scream. Aki pedig csalódottan vette ki a lejátszójából a CD-t, annak még midig ott vannak a régi klasszikusok, és néhány hónap múlva Budapesten a saját szemével és fülével is meggyőződhet arról, hogy hogyan hatnak az új dalok élőben. Talán jobban ütnek majd, mint korongon.