|
The Retaliation Process - Downfall
Régi nagy kedvenceim közé tartozik a jó öreg X-akták, így rögtön erre asszociáltam, amikor szembe találtam magamat a hamburgi illetőségű The Retaliation Process első stúdióalbumának borítójával. Persze kinek mi ugrik be valamiről, de nekem speciel a gabonakörökről Scully és Mulder munkássága jut eszembe, ami vitathatatlanul plusz pontot jelent egy olyan bandánál, amiről azelőtt sosem hallottam.
A német banda még 2008-ban alakult, és azt tűzték ki célul, hogy a mostanság menő zenei vonalakat keverjék egymással. Így a The Retaliation Process izgalmas mixet alkotott, melynek elsősorban a HC az alapja, de emellett a metal-, és igen - milyen meglepő-, a deathcore is képviselteti magát. Körülbelül ezt a „core-képet” állítottam fel a formációról nagy hirtelen.
Mint már fentebb említettem, a Downfall a csapat debütalbuma, így kíváncsian vágtam bele a lemezzel való ismerkedésbe. Külsőségek terén minden rendben van a zenekar háza táján, így azt nem is feszegetném, hangzás ügyében pedig szintén sikerült igen színvonalasat alkotni, szóval minden feltétel adott hozzá, hogy nyugodtan a muzsikára koncentrálhassunk.
Nos, ha nem is óriási, és orvosolhatatlan problémákkal találjuk szemben magunkat, de itt azért már akadnak hiányosságok. Rengeteg olyan témával találkozhatunk, amelyet már hallottunk itt-ott korábban, sőt, helyenként kimondottan unalmas részekbe is belefuthat a lelkes zenerajongó. Nem kell megijedni, az évek óta tartó lemezdömpingben a Downfall minden hibájával együtt az abszolút korrekt, és azon belül is mindenképpen a jobb kategóriába tartozik, szóval tényleg érdemes beszerezni. A már hallott témákon kívül persze rengeteg klassz és élvezetes pillanat is képviselteti magát a CD-n. Többnyire nyilván a zúzósabb (mint például a Carnal Addiction) vonal érvényesül, de igen komoly meglepetést okozott számomra az akusztikus elemekkel operáló … Prozac, mely üde színfoltot képez ebben az egyébként mindent felőrlő műfajban.
Hála az égnek, azért bőven az izgalmasabb dalok kerültek túlsúlyba, így összességében azt mondhatom, hogy első lemeznek nagyon rendben van a Downfall. Aki szereti a különféle core-ok keveredését, annak nem egy izgalmas percet tartalmaz ez a korong. Ha a sablon témákat kiradírozzák a következő anyagból, minden esélyük megvan a világhírnévre. A tehetségük mindenesetre megvan hozzá.
1. Uprising
2. Blindfolded
3. Four Seasons Of Self Mutilation
4. Bridge End...
5. ... Prozac (instrumental)
6. Carnal Addiction
7. Down
8. On The Way Back
9. Written In Red Ink
10. UNcertain
|
