Bloodiest - I Told My Wrath, My Wrath Did End (EP)

	Kiadó:	Nail
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Bloodiest
	Megjelenés éve:	2009
	Ajánlja:	Nort
	Értékelés:	Nincs pontozva

Nocsak, nocsak, mik vannak? Már hallottam a Bloodiest-ről, mint valami durvulásról Cadaveres-ék mellékvágányaként, de eleddig még nem hallottam őket. Rohanás volt és (utólag nagyon is sajnos) már éppen nem tudtam lezsűrizni a bandát a zseniális WMD Days-en, de legközelebb ezer százalék, hogy nem hagyom ki a bált.

Hogy mennyire Cadaveres másodbanda a Bloodiest, annak mindenki utánanézhet, és meg fog lepődni, hogy mennyire nem egy összedobott, sokad-vonalbéli, hevenyészett projectről van szó. Vannak itt a Superbutt-ból, az MWS-ből, az Ektomorf-ból, de vendégként még Krampüs és Blind Myself tagok is feltűnnek az izmos kis korongon.

Nem győzőm hangsúlyozni, hogy mennyire tudok örömködni, mikor magyar kézből, honi munkaként érkeznek olyan minőségi, felső kategóriás anyagok hozzám, hogy csak lesek és értetlenkedem, hogy miért nem lehetnek ilyen bandák is az „élvonalban”, a nagyok között! Szó nem eshet elfogultságról, ha valami nem jó, az nem várhatja el a legkisebb elismerést sem részemről, viszont a minőség mindenképpen!

Itt pedig egyértelműen erről van szó! Körmi úgy aposztrofálta a lemezt, mint „egy kis örömzene” a haverokkal, ha ez így van, akkor mi lesz, ha komolyan dolgoznak egy albumon?! Saját bevallásuk szerint grindcore –ról van szó, szerintem nem egészen, de jelen esetben a kiegészítés pozitív felhangot ad a történetnek. A gyors tempók végett valóban grind-nak is lehet nevezni a stílust, de azért jócskán vannak döngölős, ugrálós témák is, ami nem lehet meglepő az anyabanda (?), vagy akár a vendégek „otthonról hozott” hatásait tekintve. Miután közelebb áll hozzám a középtempós fejletépés, mint a belezés, ez a korong pont jó keveréke a kettőnek. Valahogy az igazán durva és beteg zenéket mindig csak élőben tudtam igazán élvezni, sőt akkor is csak az olyan nagy bandákat, mint a Napalm Death vagy a Dying Fetus, így most kellemes meglepetésként ért, hogy nagyon tetszik az, amit hallok.

Ennek megfelelően a dalok változatosak, vegyítve a zsebesgatyát a szöghányással. Nem egy nagy lélegzetvételű lemez az I Told My Wrath, My Wrath Did End, introval, outroval együtt alig több, mint 17 perc a 8 tétel, de ebbe a negyed órába bele van sűrítve a lényeg. Az I Am A Villain-ben érzem először az igazi grind-ot, érdekes, hogy ugyanakkor ennek van a leginkább dallamos, Wackor-t idéző refrénje. A zeneiség kettősségét az Underground Is The Only Way vagy a This Is A War is mutatja, előbbi hithű metalcore döngölése mellett olyan beteg szólót villant, hogy azt bármelyik pszichedelikus banda megirigyelné, utóbbi pedig igazi pincemély okádásával férne oda a durvább lemezek vezető tételei közé.

Nem tudok, nem is akarok belekötni a Bloodiest-ba; kíváncsian várom a folytatást! Igényes a zene, a borító, profi a tálalás.