|
Ichor - The Siege
Viccesnek tartom, amikor egy-egy zenekar a stílusa meghatározásakor igyekszik elhatárolni magát egy éppen aktuális divathullámtól, és emiatt finomít a műfaji behatárolásán (aztán meg megy a vita és az anyázás a rajongók között, hogy akkor milyen is ez a muzsika). Jelen esetben például az Ichor zenekar death metalnak mondja a zenéjét, de azért ez legalább annyira deathcore, mint halálfém.
Mondjuk a lényegen ez semmit sem változtat, mivel trendektől függetlenül egy egészen korrekt kis lemezzel van dolgunk. Az meg főleg meglepő, hogy a srácok tavaly alapították ezt a bandát, és máris egy ennyire színvonalas és profi munkát pakoltak össze: a kliséhalmazon felülemelkedő füleink egy jól megírt, agyszaggató hangzású anyagot hallhatnak itt, harminchat percben.
Ahogy írtam, van itt minden: szélvészgyors reszelések és blastbeatek, a derekunkat végleg vízszintesbe állító breakdownok, disszonáns riffek, fülbemászó melódiák, hörgés-károgás tonnaszám (egyedül az oly mókás, bár hatásos malacvisítás nincs jelen). Számokat úgy istenigazából nincs is értelme kiemelni, elég masszív egységet képez ez a tíz szerzemény, kezdve („It's breakfast time!”) az egyszerre brutális és melodikus Suffocate In Ecstasy-val, a remek cinjátékot rejtő Man Without A Face-en és a betonozó címadón (The Siege) át egészen a záró This Is My Will To Kill-ig.
Pozitív, hogy minden dal rejt valami kis dúdolható melódiát, izgalmas dallammenetet, és bármelyiket szívesen meghallgatná az ember élőben. Más kérdés, hogy a végére azért még így is el lehet fáradni, mert igazi újdonságokat nem rejt ez az album, viszont a kötelezőt magas színvonalon hozza.
Úgyhogy aki mondjuk lelkesedett az új Suicide Silence-ért, de a The Black Dahlia Murder legfrissebb kiadványát is örömmel használta arra, hogy a családtagok a falra másszanak ijedtükben, és már nem bírja kivárni, amíg megjelenik a következő Kataklysm lemez, az bátran kérlelje szüleit vagy barátait, hogy Karácsonyra vegyék meg neki a The Siege-et.
|
