|
Cattle Decapitation - To Serve Man
Ha azt hallod egy lemezről, hogy bizonyos országokban nem hajlandóak kiadni az albumot, vagy akár azt, hogy cenzúrázták a borítóját, akkor szinte biztosan lehet tudni, hogy, valami jófajta brutál halál metalra lehet számítani. Nos, ezek a hírek előzték meg az amerikai Cattle Decapitation új nagylemezét. A valaha inkább grindcore stílusban mozgó csapat zenéje ma sokkal inkább a death metal kategóriába tartozik, noha a néha elért sebesség kétséget sem hagy gyökereik felől.
Amit mindig is szerettem az ilyen stílusú zenéknél az az, hogy ezt a fajta mérhetetlenül tömény, brutális zenét mégis dallamossá tudják tenni. (Persze, aki nincs hozzá szokva ezekhez a zenékhez, azoknak továbbra is csak egy eszement darálást hallanak majd.) Szokatlan harmóniában - vagy éppen diszharmóniában - pakolták egymás mellé a hangszereket és dallamaikat, amit még megerősít Josh Elmore gitárjátéka, amellyel igen merészen feszegeti a death metal gitár kezelésének határait - kreativitásához kétség sem férhet, nem csodálkoznék, ha neve hamarosan felbukkanna progresszívebb próbálkozásokban is. Aki kíváncsi arra, hogy miért is érdemes róla annyit áradozni, az hallgassa figyelmesen a To Serve Man-t és a Deadmeal-t.
Brutális deathnek tituláltam őket fentebb, de ezt nem azt jelenti, hogy a szuper gyorsaságra vagy éppen a túl technikásságra koncentráltak volna. Pontosan annyit alkalmaztak e két opcióból, amivel megtalálták az egyensúlyt, hogyan alakítsák ki, dallamos, mégis brutál, agresszív zenei világukat. Ebbe minden beletartozik a géppuska sorozatra emlékeztető dobolásoktól és a hasonló tipikus stílus jellemzőktől kezdve Josh már említett gitárszólóiig. Szándékosan hagytam utoljára Travis Ryan említését, aki a zenekar énekese. Hangját remekül alkalmazza, különféle hörgési technikáitól úgy tűnik, mintha nem is egy énekesük lenne. Egyszer olyan, mintha egy zombie hörögne a torkába szorult földdarabokkal vagy fortyogó hangjától éppen egy fövésben lévő áldozat képe ugrik be.
Nevükkel ellentétben, amelyet 'jószág lefejezés'-nek lehetne fordítani, szövegeik egyáltalán nem állatok bántalmazásáról szólnak, sokkal inkább arról, hogy az állatokat emberekkel kellene helyettesíteni a táplálékláncban. Így már persze a lemezcíme is teljesen más értelmet nyer. Szokatlan mondanivalójú szövegeiket amúgy remek érzékkel írták meg, az intelligens jelző az, amely legelőször eszembe jut velük kapcsolatban. Egy rövid idézet a Chunk Blower-ből:
"A gigantic grinder
Fused of steel and turbine
Blades flay muscle from bone
Nobody dies alone
As hundreds wait for death
The sound of engines grinding
Every tissue, organ and living
explode in a mulch of compost
Churning corkscrews of pain
Razor-sharp gears and cogs
For the creation of human sausage logs
...
I've an extreme fetish
for blood and meat
All over me
The body as canvas
The art of murder
upon blank skin
Fed into the grater
Exiting in chunks
Spattering the funk"
A lemez 'hírhedt' borítóját Wes Benscoter készítette és mint a cenzúrázás már előre jelezte igencsak jó munkát végzett, illik a lemez szövegeihez és mondanivalójához. Noha sokan elsőre csak a kiomló belek látványát fogják majd meglátni, én azt mondom érdemes egy kicsit feljebb pillantani és belenézni az 'áldozat' szemébe. Nagyon kifejezők, még ha elsőre csak az ürességet is látjuk csak benne.
Röviden összefoglalva, a Cattle Decapitation az egyik legjobb lemezt készített el az intelligens death metal műfajban.
1. Testicular manslaughter
2. I eat your skin
3. Writhe in putressence
4. Land of the severed meatus
5. The regurgitation of corpses
6. Everyone deserves to die
7. To serve man
8. Colonic villus biopsy performed on the gastro-intestinally incapable
9. Pedeadstrians
10. Long-pig and the hairless goat
11. Hypogastric combustion by C-4 plastique
12. Deadmeal
13. Chunk blower
|
