Scott Kelly - The Wake

	Kiadó:	Neurot
	Együttes:	Scott Kelly
	Megjelenés éve:	2008
	Ajánlja:	downer
	Pontszám:	10/10
	Értékelés:	Vigyázat! Robbanásveszély!

Egy férfi áll magányosan egy apró, elsötétített színpad közepén. Nyakában akusztikus gitár, előtte pedig egy mikrofon. Csend. Hirtelen a gitárból kiszakad egy fáradt, mégis szép és csilingelő akkord. Majd erre egy hasonlóan enervált és visszafogott énekhang érkezik. A teremben a feketeségbe burkolózó jelenlévők fojtott némasággal figyelik, ahogy az előadó önmarcangoló dallomokat csal elő a húrokból és a torkából. A nem látható arcokon nem látható könnyek gurulnak végig.

Nagyjából ebben a hangulatban töltheti el az idejét az, aki a legendás Neurosis zenekar egyik frontemberének, Scott Kellynek második szólólemezét meghallgatja. A Steve Von Tilléhez hasonló „egy ember gitárral” típusú muzsika egyáltalán nem egy könnyed hallgatnivaló, mégis minden pillanata aranyat ér az arra fogékonyaknak.

Kevés érzelmet közvetít a CD-n található hét szerzemény, azok viszont mindennél mélyebbek és komolyabbak. Bánat, fájdalom és szomorúság. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezzel az abszolút minimumra szorított körítéssel ennyire durva hatást képesek kiváltani az olyan dalok, mint a The Ladder in My Blood vagy a The Searchers. Az eddig is egyértelmű volt számomra, hogy a Neurosis-os arcok mindegyike egy zseni (az általam hallott mindegyik sideproject-jük hibátlan a maga nemében), de ez a lemez puritán egyszerűségével simán kenterbe veri az olyan alap depresszív királyokat, mint a My Dying Bride vagy a Katatonia. Mindezt úgy, hogy valami nem evilági dallamosság is felsejlik a nótákban (In My World), ami persze nem segíti ki az embert a feneketlen mélységből, ahová például a lemez legkiemelkedőbb tétele, a Figures lerántja.

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy csak 9 pontot adok erre a munkára, mert azért nem lehet minden pillanatban elővenni, meg tapasztalatom szerint vannak olyan egyének, akik hülyét kapnak ekkora dózisú bánat-befecskendezéstől, de mégis lenyűgöző, ami ebben a szűk fél órában történik. Hosszú, magányos téli estéken el lehet merengeni a The Wake hangjait hallgatva, de azért csak óvatosan!