Zord - Disasters Grind

	Kiadó:	Nail
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Zord
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	downer
	Pontszám:	5/10
	Értékelés:	Szürke, de korrekt

Bizony előfordul, hogy lemezkritika írásakor az embernek komoly fejtörést okoz az, hogy a zenekedvelő olvasók dolgát megkönnyítve, valamiféle skatulyába belegyömöszöljön egy-egy anyagot. Persze sokszor a zenekarok, illetve a kiadók is próbálkoznak a dologgal, de nem mindig járnak sikerrel.

Jelen esetben is ez történt. A Nail Records próbált segítségemre lenni azzal, hogy a Zord nevű banda info lapjára ráírták, hogy „stílus: sludge”, viszont ezzel baromi nagy bakot lőttek, mivel a csapatnak körülbelül annyi köze van a mocsár metalhoz, mint nekem a répatermesztéshez. Pedig nagyon örültem volna egy ebben a műfajban mozgó alakulatnak, mert hazánkban nem sokan vannak, akik a sludge-ot művelik.

A csapat egyébként Miskolcról való, és a Disasters Grind az első lemezük. Hogy milyen stílusban játszanak? Nos, nem könnyű egyértelműen meghatározni. Akadnak thrash-es megközelítésű dalok (Come To The Game, I’m Your Face, Sweet Noise), vannak modernebb, groove-osabb témák is (Deserted Desires, White Feather (Sorrow), Innerzoo), illetve itt-ott lazább, akusztikusabb riffek is felbukkannak (Little Disasters, Black Petals).

A hangzás nagylemezhez képest lehetne jobb is, a gitárok viszonylag egészségesen reszelnek, de a dob soundra maximum egy demo esetén mondanám rá, hogy egész korrekt. Itt viszont nem tetszik, főleg a pergő hangja gyengus. Viszont a basszusgitár korrektül szól, és a Pusztai Máté által játszott témák is érdekesek.

Ami még hatalmas gyengesége a lemeznek, az az ének. Az egyik gitárt is kezelő Perényi Dénes hangja elég semmilyen, egysíkú, az akcentusa pedig külön zavaró. Amúgy meg teljesen olyan orgánuma van, mint a Szeg egykori énekesének, Papp Zsoltnak. Viszont gitárosként jól teljesít, mint ahogy párja, Kis Róbert is. Van egy-két remekül eltalált riffjük (például a Little Disasters-ben és a Sweet Noise-ban), és szólóik is egész tűrhetőek.

Nem igazán találta meg az utat a szívemhez ez az anyag: szürke és sótlan. Szerintem még korai volt nagylemezt csinálni!