Entombed - Clandestine (reissue)

	Kiadó:	Earache
	Együttes:	Entombed
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	tonto
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Az Earache kiadó mostanában sorra jelenteti meg az istállójában lévő csapatok klasszikus lemezeinek újrakiadásait. Gondolok itt olyan bandákra, mint a Napalm Death, a The Haunted vagy épp az At The Gates. Az én lejátszómba most épp az Entombed ’91-es, második korongja szállingózott be, egy jó kis bónusz DVD-vel együtt.

Nem igazán mondanám magam nagy Entombed rajongónak. A Wolverine Blues örök kedvencem, de valahol itt meg is áll a tudományom és érdeklődésem a témával kapcsolatban. Szóval nem tartozom ahhoz a táborhoz, akik folyton azon siránkoznak, hogy a csapatnak vissza kéne térnie a régi death metalos megközelítéshez (amit a legutóbbi sorlemeznél meg is tettek). Ez ugye egyrészt azért van, mert a már említett, általam nagyra becsült kiadvány azon a skálán mozog, amit legtöbbször death n’ rollnak szoktak aposztrofálni, másrészt pedig ugye, mint már szóltam róla, nem is nagyon mozgat a dolog.

Kissé bátortalanul veselkedtem neki a CD hallgatásának, de egy kis idő után sikerült teljesen megnyugodnom, hiszen itt valami hihetetlen nyers és pőre agresszió jött velem szemben, amit – bizonyos keretek között, de – szeretek. Habár nem hallgatnám minden nap ezt a korongot, de azon oknál fogva, hogy a csapat hatása sok mai bandára tényleg megkérdőjelezhetetlen, simán megérdemli az újrakiadást. Az olyan dalok, mint a Sinners Bleed, a Stranger Aeons vagy a Severe Burns még most is tökéletesen megállják a helyüket.

Ami a végső értékelésnél még sokat nyomott a latba, az az ajándékként a kiadványhoz csatolt DVD és tartalma. Ez úgy, mint önálló anyag már egyszer megjelent Monkey Puss címmel, de akinek még esetleg nem volna a birtokában, az így két legyet üthet egy csapásra. A rajta szereplő öt videón (’89-’95 időszakának termése) kívül még egy teljes koncertet is találunk, melyet ’92-ben rögzítettek Londonban.

Egy szó, mint száz: nem egy rossz lemez ez, mint kiadvány, pedig egyenesen kiváló. Én azért maradok a Wolverine vonalnál, ha nem nagy gond. Az a fajta lelassult, fejrázásra késztető megközelítés nekem valahogy sokkal jobban fekszik. Amúgy ez az anyag, gyűjtőknek, fanatikus rajongóknak szinte kötelező.