Onslaught - Live Polish Assault 2007 (DVD)

	Kiadó:	Metal Mind
	Együttes:	Onslaught
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	Maeguk
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Az Onslaught nem egy újkeletű banda, a ’80-as évek elején alakultak, és lépegettek felfelé a szamárlépcső fokain, kiadtak három lemezt, míg végül 1991-ben feloszlottak. Hogy mi hozhatta újra össze a bandát 2004-ben, azt én most nem szeretném kitalálni, mindenesetre márciusban kihoztak egy új lemezt, ennek örömére az első koncert videojukat is tető alá hozták. Nagyon hosszú tehát az életút, ennek ellenére abszolút kételyeim vannak a csapat további sorsát illetően.

Hadd kezdjem ott, hogy az egyórás koncert zenéje 100%-osan autentikus ’80-as évekbeli retro thrash - az akkori szellemiség továbbvitele nem forog kockán. Csakhogy a megvalósítás fényévekre van a felszíntől. Ilyen zenével a jelen túltermeléses, letöltögetős korban nem lehet talpon maradni, az a kiadó, amelyik ebben bízik, az nem hogy naív, hanem egyenesen hülye. Egymást szexualizálják szájba a kliséhegyek, az azonos hangszínű nóták egyetlen masszaként hatnak, a ritmus, a riffek (?), a vokális megnyilvánulás majdnem a nevetséges kategóriába tartoznak. Azért ebből a megvilágításból érthető, hogy például a Kreator miért jutott magasabb szintre. A Dalok, a Dalok! Na, mindegy. Ha valaki mégis az Onslaught zenéjének megismerésére vágyik, az javaslom, ne ezzel a koncert videoval kezdje.

Eddig a muzsikáról, de mivel ez egy képi világgal megtámogatott kiadvány, nem (csak) a zene a lényeg. E tekintetben viszont igen kellemes az összhatás. Azt mondanám, hogy ha valamelyik csapat dokumentálni szeretné az előadásukat, helyi szinten mindenképpen a Metal Mind Productionst ajánlanám hozzá. A Varsóban lezajlott zajhalmaz igen tiszta képű, rengeteg színű és számú fényekkel megtámogatott, remekül vágott DVD-n került kiadásra. Öt kamerát számoltam meg, ami nem rossz, mivel a terem kábé Wigwam-méretű. Kár, hogy foghíjas és igencsak közömbös a közönség, bár ez az énekes Sy Keelert nem érdekli: vigyorog eleget.

A lemezen helyett kapott egy félórás interjú az énekessel, és a bizonyosan botox-os arcú, halál fapofa, belassult Nige Rockett gityóssal, egy alapos és terjedelmes biográfia olvashatatlan betűtípussal írva, képgaléria, diszkográfia, emellett bónuszként egy japán buliról négy felvétel (az ott készült csapatkép az info oldalon, ja és hát a japcsik sokkal nagyobb beleélést mutatnak, pogó (!) és szörfözés is megfigyelhető), és egy 1987-es bristoli koncert hangfelvétele. Tehát igencsak bőségesre eresztették a levet, ős-rajongóknak tetszeni fog.

Ami a zene mellett nem tetszik, hogy totál fölösleges a térhatású hangsáv, mivel semmi különöset nem észlelni, fejemet rá, hogy nincsenek a hangszerek szétdobálva az egyes pólusokra, hanem csak ki van terjesztve a stereo.

Összességében a zene számomra nem ér többet 1 pontnál, azt is a dobos és a szólógityós teljesítményére adom, a kivitelezés viszont jóval magasabb minőséget ér el, ami igen dicséretes, ezért ez így egy hetes.