Trouble - Simple Mind Condition

	Kiadó:	Escapi
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Trouble
	Megjelenés éve:	2007
	Ajánlja:	Hajas
	Pontszám:	8/10
	Értékelés:	Erős anyag!

Ugorjuk most át a kötelező közhelyeket, úgymint 12 évet kellett várni az új Trouble lemezre, vagy hogy voltak idők, amikor talán senki se hitte volna – a zenekar tagjai meg pláne -, hogy a zseniális Plastic Green Head nem az utolsó korongja a társaságnak. A lényeg, hogy boltokban a Simple Mind Condition, mégpedig - az egyébként kicsi és béna - Escapi gondozásában. A hip-hip hurrá mégis el kell, hogy maradjon, mert ez a lemez némiképp gyengébb, mint azt vártuk volna.

A csapatnak nem a korai doomos, hanem a ’90-es években felvett metalosabb iránya dominál a korongon - ez várható is volt -, mégpedig kiváló hangzásba pácolva, de az említett Plastic csodáját így sem sikerült megismételni – a Manicét meg aztán pláne. Egyfajta higgadt, korrekt, öreguras rock/metal található az anyagon, melyet némiképp rutinmunkának érzek, hiányolván azt a tüzet, amivel korában sosem volt gond. Aki látta a DVD-t, annak kár is magyaráznom, milyen unott pofával játszanak manapság, korábban oly’ tisztelt hőseink. Ez sajnos tény, pedig ez a Chuck gyerek szimpatikus, de az ő érkezése se tudta kellő mértékben felrázni a társaságot.

Rick és Bruce, persze istenek, amikor nekiállnak ikerszólózni, bár ilyen sajnos ritkán fordul elő. Érdekes egyébként, hogy valahogy a riffek is visszafogottabbak: csak elvétve hozza jól megszokott zakatolós, dózer témáit a briliáns gitárduó. Ehelyett inkább kimérten, de azért továbbra is húzósan gyalulják az agyunkat. A fő probléma viszont Eric-kel van: az egyébként se túl lendületes dalokat még véletlen se próbálja feldobni valami ütős refrénnel, inkább csak rutinból odaáll a mikrofonhoz, és teszi a dolgát. Az After The Raint mondjuk épp sikerült emlékezetessé tennie, de a nóták többségét nem. Hol vannak már azok az idők, amikor tehénként bőghettük együtt a frontemberrel a Memory’s Garden sorait? Persze továbra is vannak császár szerzemények, úgymint a tempósabb címadó nóta, a kellemesen húzós Mindbender, vagy a valóban emlékezetes énekdallammal összerakott Ride In The Sky, de a Pictures Of Life is marhára rendben van. Jó cucc tehát a Simple Mind Condition – ezt hangsúlyoznám a fentiek ellenére -, csak egy Trouble lemeznek ennél sokkal többet kéne tudnia. Vagy inkább az én hibám, hogy a korábbiakkal egyenrangú anyagot vártam tőlük? Valószínű ez is igaz valahol.

Ami viszont meglepett, hogy lassan kinyíló virág – remélem, nem hangzottt ez nyálasan – a korong, és a kezdeti csalódás, szerencsére egyre halványabb. Aki nem ismeri a csapatot, annak tehát a többi Trouble albumot ajánlom első nekifutásra, de aki szorgalmasan megvette az eddigi CD-ket, azt a Simple Mind Condition kapcsán is ugyanerre bíztatnám, azzal a megjegyzéssel, hogy ne ítéljen első hallásra.