Agregator - Szürkület

	Kiadó:	Nail
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Agregator
	Megjelenés éve:	2006
	Ajánlja:	Wendiii
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

A tatabányi Agregator néhány hete elküldte nekem új albumát. Megvallom õszintén, mindig nehezen veszem rá magam, hogy magyar metalt hallgassak, vagy ismertetõt írjak róluk. Viszont mikor kézhez kaptam ezt a CD-t, félre kellett tennem a hazai zenekarokkal kapcsolatos elõítéleteimet. A kísérõlevélbõl kiderül, hogy a srácok 1997-ben hozták össze a csapatot, tehát nem mai csirkék. Õk is átélték a kezdés minden nehézségét, és becsületükre legyen mondva, nem adták fel.

Mielõtt a dalokról szólnék, feltétlenül néhény szót ejtenem kell a borítóról, mégpedig dicsérõ szavakat. Jó kis nyomasztó hagulatú képet sikerült találniuk, ami teljesen passzol a lemez címéhez. Mivel én úgy tartom, hogy a borítónak nem csak a címhez, hanem a zenéhez is kapcsolódnia kell, még kíváncsibb lettem a muzsikára. Nagy örömmel töltött el, hogy az eredetileg szerzõi kiadásban megjelentett elsõ két demot is hozzácsapták a csomaghoz, így a fejlõdésüket is nyomon lehet követni. Ennyi bevezetõ után rá is térek a nótákra. Az igazat megvallva, akárhányszor hallgattam meg a korongot, az elsõ, Horizont címû nótával nem tudtam összebarátkozni. Nem tetszett benne, hogy Boros Péter dobjai úgy szólnak, mintha lábasokat és dobozokat püfölne, és sajnos azt kell mondanom, hogy a dobhangzás a leggyengébb pontja a lemeznek (szerintem). Régen ezt hívtuk „tipikus magyar” hangzásnak. A pergõ kicsit elõtérbe helyezõdött, a tamok és a láb nagyon tompán szól, a cinek viszont lehetnének egy leheletnyivel halkabbak. Szabó Dávid, Preil Tibor gitárosok és Liviczki Roland basszusgitáros munkájára viszont nincs panaszom, érzéssel játszanak remek riffeket, és ennyi elég is a jó dalhoz. A rossz dobhangzást kifogásoltam, kezelõjét viszont nem, és nem is fogom. Változatosan dobol, úgy ahogy ez a zene megköveteli. Mikus Tamás hangja is kicsit hangosabb, mint kellene, de erõteljes, és ami még fontosabb nagyon jó szövegeket énekel. Nagyon szép akusztikus felvezetõvel indul a Soha Már és egy kellemes középtempós dal bontakozik ki belõle. Az egészre a koronát pedig a szóló teszi fel. A Zuhanás számomra egy kissé a Nevergreen hangulatvilágára emlékeztet. Egyébként én ezt a nótát tartom a CD legjobbjának, valamiért sikerült a szívembe zárnom. Kevésbé tetszett a Ha Lesz Hajnal címû szerzemény elsõ része, viszont a vége padlóba döngölt. Folytathatnám a felsorolást, de teljesen felesleges, hiszen mindegyikrõl ugyanazokat a dicsérõ jelzõket zengeném, egyformán magas színvonalú az összes.

Nem hallottam ezelõtt egy Agregator anyagot sem, de ezzel a CD-vel meggyõztek. Remélem, sok embernek tetszeni fog a Szürkület, melegen ajánlom minden olyan metalfejnek, akit nem hagynak hidegen az igényes muzsikák. Én pedig igyekszem félretenni a magyar bandákkal kapcsolatos elõítéleteimet. Megadtam volna rá a tíz pontot, de sajnos a hangzással kapcsolatos kifogásaim miatt ezt nem tehetem meg. A 9 pont mellé pedig a reményemet küldöm, hogy a következõ anyagon orvosolják.


1. Horizont
2. Soha Már
3. Zuhanás
4. Les Gueules Cassées
5. Ha Lesz Hajnal
6. … De A Bûn Még Ég
7. Szürkület
8. A Rengeteg
9. Krómszín Ég Alatt