Code Of Perfection - Last Exit For The Lost

	Kiadó:	Limb
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Code Of Perfection
	Megjelenés éve:	2006
	Ajánlja:	Bobo
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Jó kis csapatot hozott össze az ex-Demon Drive gitáros, Thorsten Koehne maga mellé hívva a szintén ex-Demon Drive tagot, Frank Kraus dobost. A basszusgitár fölött egy keleti arc található, ami nekem már a Dream Theater-ben is bejött. A Hiroshimában született Keisuke Nishimoto, aki olyan bandákban alapozott öthúrosával, mint a Kelly Simonz's Blind Faith, Jennifer Batten, Hideous Sun Demons valóban jól bánik a hangszerével. Vendégekkel is bőven el van látva a lemez, közreműködik Michael Angelo Batio (ex-Nitro) és Alex Beyrodt (Silent Force, ex-Sinner) szóló gitáron, Ferdy Doernberg (Axel Rudi Pell, Roland Grapow) billentyűn és Carsten Lizard Schulz énekes (Domain, Evidence One).

A címadó, Last Exit For The Lost jó ritmusú, dallamos gitárjátékkal teletűzdelt, helyenként progresszív témákkal megbolondított, instrumentális szám. A Flyin' High pörgős, Steve Vai-t idéző virgázással kezdődik és folytatódik egészen az utolsó hangjáig. De nem csak a szám, hanem a hangszerkezelés is Vai mestert juttatja eszembe. Hát rendesen leesett az állam, az biztos. Az éneklést itt sem erőltették a srácok. A Miracle Times-ban hallunk először dalos torkot, mégpedig egy vendég, Carsten Lizard Schulz tulajdonából. Amolyan 80-as évekbeli glam rock jellegű nóta ez a jobbik fajtából. Nosztalgikus borzongás fut végig a hátamon. Polka tempójú őrület a Polka Beast Stampede. Kiváló hangszeres produkciók mellett nem lehet kibírni mosolygás nélkül. Van fantázia a fiúkban. A Hearts In Atlantis kétszólamú gitárbetétekkel megtűzdelt akusztikus megnyugvás az előző dalok után. A Walkin' On Thin Ice ismét egy énekes szám. Rock, szintén a 80-as évekből. Modernebb hangvételű, elvont témákkal operáló a evil:FEX.

Gitár-, és billentyűszólók özönlenek, sebes tempójú kísérettel. A Psychotic Nightmare hű a címéhez. Hajmeresztő harmóniák, ritmusok, tempók sorjáznak egymás után, virtuóz szólókkal. A Superwoman ismét egy glam rock nóta. Így egymás után hallgatva a számokat, glam rock/modern gitármágia, felmerül bennem egy kis skizofrénia gondolata. Furcsa így egy korongon végighallgatni a tizenegy nótát. Talán két lemezen nem volna ennyire összezavaró, viszont ennyire érdekes sem. A Underneath A Blue Kiss visszafogottabb darab, spanyolos gitártémákkal, freetles basszussal. Nagyon kellemesre sikeredett. A Shred It!-el ismét felpörög a lemez a végére a Millennium egy-két számát idézve. A különbség, hogy ez a gitárjátékra és nem az énektémára van kihegyezve. Malmsteen-os, klasszikus zenei ihletésű tekerésekkel bővelkedik a szám, ismét köldökig rántva le az állat.

Összességében nagyon tetszik az anyag, bár inkább tűnik valamilyen válogatás albumnak, mint egy zenekar agyszüleményének, de nálam pont bejön valamennyi verzió. Ajánlott gitármelegeknek (a tolerancia jegyében fogalmaztam így), és a 80-as évek glam rock-ját nosztalgiával hallgatóknak. Illetve azoknak, akik azt vallják magukról, hogy a rock berkein belül nyitottak és kísérletezőek. Csalódás kizárva!


Tracklist:

1. Last Exit For The Lost
2. Flyin' High
3. Miracle Times
4. Polka Beast Stampede
5. Hearts In Atlantis
6. Walkin' On Thin Ice
7. evil:FEX
8. Psychotic Nightmare
9. Superwoman
10. Underneath A Blue Kiss
11. Shred It!