Antimatter - Planetary Confinement

	Kiadó:	-
	Együttes:	Antimatter
	Megjelenés éve:	2005
	Ajánlja:	Basarab
	Pontszám:	8/10
	Értékelés:	Erős anyag!

A 2002-ös Saviour és a 2003-as Lights Out albumok után, az Antimatter legénysége idén egy újabb albummal jelentkezett, a Planetary Conflimenttel. Az elektronika ezúttal a múlté lett, a kiadvány sokkal természetesebb, telistele van hegedűszólamokkal, akusztikus gitárokkal, zongorával és hab a tortán a törzsi dob.

Az album felvétele nagyon furán történt. Négy dalt Angliában rögzítettek, ötöt meg Írországban. Hogy ne látsszon úgy, mintha két részre szakított albummal lenne dolgunk, a dalokat felváltva helyezték el a korongon: egy szerzemény az angliai szesszióból, egy az írországiból, egy Angliából, egy Írországból, és így tovább. Mick Moss fogta a zenészeit, becsődítette az angliai stúdióba és a következő dalokkal sétált ki belőle: The Weight Of The World, Epitaph, A Portrait Of The Young Man As An Artist és a Legions. Rögtön ezután Patterson megalapította saját zenekarocskáját Írországba és a többi dalt rögzítették egy helyi stúdióban: Planetary Confinement, Line Of Fire, Mr. White, Relapse és Eternity Part 23. Érdekes, és egyben furcsa is, hogy rögtön az album megjelenése után elhagyta a csapatot. Ezek a magányos farkasok...

Nézzük a zenei részt. Első perctől egy borongós, mázsás súllyal ránehezedő zene köszöntött rám, mely tökéletesen reprezentálja a borító által megfestett nyomasztó és egyben pőre hangulatot. Nagyszerű összhang a külcsín és zene között. Nyugodtan kijelenthetem, hogy egyike a legnyomasztóbb, legszomorúbb albumoknak, amit alkalmam nyílt meghallgatni az elmúlt, mondjuk 2 évben. Honnan ez a fájdalom? Szinte muszáj megragadnom, megráznom őket, és bekiabáljam nekik: "ébresztő fiúk, kis optimizmust, mert ha nem, ez a biztos vég. Rajta, egy kis mosolyt kérek! Van rengeteg szép oldala ennek az amúgy tényleg velejéig romlott életnek." De persze, hogy nem kapok még egy villanásnyi mosolyt sem. Hogy is kapnék olyan emberektől, akik mélységesen átélik ennek a világnak összes mocskát? Vállukon pedig egy hosszú élet keserves terhét hordozzák.

Készülvén az ismertető megírására, többször meghallgattam az albumot. Ezekben a fagyos, hóviharos napokban tökéletes aláfestő. És arra jöttem rá, hogy kellenek az ilyen albumok. Minden szomorúságuk mellett csodaszépek az ilyen alkotások. Nem mindennapi hallgatnivalók, sőt mindennapos hallgatása egyszerűen "tiltott". Olyan mértékben tud hatni az ember lelki világára, hogy az már ijesztő. Már akinek van mit feldolgozni ilyen sötétebb pillanatokban. És kérdem én: kinek nincsen? Nem a szerelmi kapcsolatokra balulsikeredésére, tizenéves csalódódásokra gondolok, hanem érett, felnőtt gondolatokra. Azt már ki-ki döntse el, hogy melyek ezen gondolatok számára.

Akár maximális pontszámot is adhatnék, de nem teszem. A néha igen túlzott borongóság a hallgathatóság rovására megy. Talán, de csak talán -nem biztos, hogy ez lett volna a megoldás- egy rövidebb album nagyobbat ütött volna, így marad egy nyolcas.


01. Planetary Confinement
02. The Weight Of The World
03. Line Of Fire
04. Epitaph
05. Mr. White
06. A Portrait Of The Young Man As An Artist
07. Relapse
08. Legions
09. Eternity part 23