|
Green Carnation - Light of Day, Day of Darkness
Mi tagadás, furcsa egy 'zenekar' a norvég Green Carnation. Az új, kettes sorszámot viselő lemezen ugyanis senki sem található a debütalbumon szereplő tagok közül, leszámítva a főnök Tchortot, aki viszont ezúttal sem tévedett.
Tudom, nem hangzik túl bíztatóan, ha azt mondom, hogy egyetlen, egy órás nóta található a CD-n, de ez az igazság. Nekem roppantul tetszett a Journey to the end of the Night címet viselő első korong, de igazából most játsza a Green Carnation azt a zenét, amit igazából kéne nekik. A koncpcióért Tchort felelt, tehát a szövegek és a muzsika az ő zsenijét dícsérik.
Az anyag hallgattatja magát, illetve roppant igényes és lélekkel teli, amit hallhatunk. Több tucatnyian tették tiszteletüket a lemezen, hisz az operaénekesi és a gyerek kórus mellett olyan hangszerekhez van szerencsénk, mint a szaxofon, vagy a szitár. Mégsem valami öncélú művészkedés a Light of Day, Day of Darkness, hanem egy monumentális, valóban zenei mestermű, amit nem azért kell egészben hallgatni, mert egy track az egész, hanem, mert így komplett ez a csodálatos album. A hangulat melankólikus, de nem depresszív, és tényleg senki sem mondhatja, hogy egyoldalú lenne az anyag; pont, hogy egy színes alkotás, sokkal inkább, mint mondjuk az - általam egyébként roppant sokra tartott - In The Woods... munkássága, bár némi hasonlóság azért van, nem is beszélve - a vendégként felbukkanó - Synne Sopranaról, akinek hangja természetesen ugyanolyan fantasztikus, mint az ITW idejében. A borító is tetszetős, akárcsak a gyönyörű tájképeket tartalmazó booklet.
A Light of Day, Day of Darkness tökéletes példája az őszinte és színtiszta művészetnek. Az idő és a trendek sose fogják elhalványítani ennek a csodálatos albumnak a fényét. Alapmű.
|
