Jesu - Jesu

	Kiadó:	Hydra Head
	Együttes:	Jesu
	Megjelenés éve:	2005
	Ajánlja:	Perkele
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Justin Broadrick neve gondolom sokaknak cseng teljesen ismeretlenül, pedig 16 évesen már a Napalm Death-ben gitározott. Igaz, nem sokáig, mert két évvel később 1987-ben kilépett és egy évre rá megalapította a legendás hírnévnek örvendő indusztriális Godflesh-t, melyet egészen 2002-ig tartott életben. Számos zenész jött ment Justin mellett, egyedül Ben(ny) Green volt vele a kezdetektől fogva a Godlfesh-ben. Miközben mind a ketten tevékenykedtek egyéb zenekarokban, melyeket csak felsorolni is hosszú lenne, kezdve az ambient Final-től a hardcore-jazz-es God-ig. Justin rajongói a Godflesh feloszlatása óta vártak erre a műre, melynek első darabkája tavaly érkezett meg, miután Justin felépült az idegösszeroppanásból.

A Jesu ismét egy duó formáció. Ted Parsons dobos (Swans, Prong, Killing Joke, Godflesh '96-'02) lett Justin állandó társa, Paul Neville (Godflesh '89-'91) egyetlen dalban gitározik, Diarmuid Dalton (Cable Regime, Godflesh) peidg négy dalhoz járult hozzá basszusgitáron, míg minden egyebet Justin játszott fel az első Jesu lemezre. Ezt egy kétszámos, bár negyven perces EP előzte meg tavaly, a Heartache.

A Jesu Justin valaha született legszemélyesebb műve. Experimentális zenei képekkel tár fel fájdalmat, kétségbeesést, minden szürkeséget, miközben a 74 perces alagút végén mégis ott a megkönnyebbülést, a reményt adó fény. Hasonlóan az Isis-hez, a Pelican-hoz stb., a zene egyszerre nyomasztó és megváltást hozó. A két említett bandán kívül a Jesu kapcsán még szóba hozhatnánk a My Bloody Valentine-t, a Godflesh-t és a Swan-t is, bár az utóbbi két csapat nevének emlegetése egyáltalán nem lehet meglepő esetükben. Torzított gitárok, vontatott ütemek, hipnotikus monotonitás, könnyed vagy éppen az őrület határán álló énekkel. Feszültségtől vibrálnak a dalok diszharmonikus szerkezetükkel, miközben mechanikus megállíthatatlansággal, kíméletlenséggel lassan hömpölyögnek útjukon előre. Epikusságuk monotonitásukban rejlik, ami az egyszeri hallgató előtt inkább unalmasnak tűnhet. Mindez helyenként durvább, 'metalosabb' megfogalmazásban, de túlnyomórészt a 'zajosabb', experimentális, atmoszférikus zenei területen maradva.

Nem mindenkinek ajánlott, de aki ismeri, kedveli a fentebb említett bandákat és Justin Broadrick munkásságát, azoknak mondhatni kötelezően beszerzendő. Hosszú egy hetvennégy perc a Jesu, de nem elpocsékolt idő.