|
Grave Digger - The Gravedigger
Tökéletes germán metal, a karcosabb fajtából. Legegyszerűbben így lehetne jellemezni a Sírásók legújabb lemezét. A két évtizede létező csapat az utóbbi időben elszenvedett egy kisebbfajta csapást, ugyanis kilépett a bandából Uwe Lulis, sőt renegát módon megpróbálta elbitorolni a Grave Digger nevet is, de ez a kis közjáték cseppet sem zavarta meg a bandát. Elment a gitáros, éljen az új gitáros, aki az a Manni Schmidt lett, aki korábban a Rage-ben tépte a húrokat.
A The Grave Digger ismét egy konceptalbum, igaz nem olyan direkt, koncentrált formában, mint az előző három anyag már-már romantikus, lovagkori témaválasztása. Ha valaki felületesen vizsgálja a lemezt nem fog feltűnni neki, de árulkodó jelként ott van a borítón egy sírfelirat: 'In memory Edgar Allen Poe'. A szerző ismerői számára árulkodó lehet egy-egy számcím is.
Nagyszerű választás volt, Manni bevétele. Személyében új perspektívákat nyitott a banda. No egy pillanatra sem tévesztették szem elől a megszokott Grave Digger legfőbb stílusjegyét az agresszív, karcos soundot, de sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a gitárdallamok. Igazán lenyűgöző az a néhol speedes riffáradat, mely végigkíséri a lemezt. A háromnegyed órás korong csak úgy elsüvít mellettem és azon veszem észre magam hogy már vége is. Persze vannak középtempós döngölések is megszakítva a száguldást, számomra mégis a darálós dalok - The Grave Digger, Spirits Of The Dead, King Pest, Haunted Palace - a legjobb nótái a lemeznek. A legjobbak, ugyanis rosszak nincsenek, csak jók és legjobbak. Ez alól talán kivétel a záró Silence, mely egy lírai dal és szerintem nem illik a lemezre. A szerzemény nagyszerű, Chris Boltendahl egész lemezt végigkísérő agresszív, morgó hangja kisimul, bársonyossá válik, de negyvenpercnyi zúzás és feldúlt lelkiállapot után nekem nem hiányzik a Csönd. Az igaz csalódás viszont ezúttal is a borító. Semmi gond nincs a 'halálarcú sírásó a temetőben' koncepcióval, de a kivitelezés már évek óta gyermeteg és borzalmas. Ez az anyag a belbecs alapján komolyabb külsőt érdemelne.
Nagyszerű lemez, kicsit borongós hangulattal, végig húzós, nagyszerűen felépített számokkal kellemesen szőrős sounddal. Csak azért nem kap maximális pontszámot, mert azt a témaválasztásában a szívemhez oly közelálló Tunes Of War hangulata érdemli meg.
Son Of Evil
The Grave Digger
Raven
Scythe Of Time
Spirits Of The Dead
The House
King Pest
Sacred Fire
Funeral Procession
Haunted House
Silence
Starlight
Running Free
|
