|
System Of A Down - Toxicity
Hinnye a szentségit! Systemék aztán nem hülyegyerekek! Vagyis inkább, pont, hogy azok, de emiatt olyan fantasztikusak. Jómagam betegesen ódzkodom a felkapott bandáktól, de annyi dicsérő véleményt olvastam/hallottam erről az albumról, hogy mégis kölcsönkértem egyik cimborámtól.
Most meg ott tartok, hogy teljesen be vagyok zsongva a szűk háromnegyed órás anyagtól. Dalcímekkel nem dobálóznék, mivel egy tracklist nélküli, írott CD-n jutottam hozzá a System második korongjához, de ez nem is hiszem, hogy fontos, mivel én inkább összességében szoktam figyelni egy lemezt, és marhára nem érdekel, hogy melyik nóta a sláger, vagy melyikre készült a klip.
A Los Angelesben élő srácok új albumát egyébként is csak egyben szabad hallgatni, ugyanis a rengeteg hatást felvonultató, teljesen idegbeteg Toxicity szinte nem is élvezhető másképp. Ha melléknevekkel kéne jellemeznem a lemezt, akkor megemlíthetném az agressziót, a blődséget, a dallamosságot, a komplexitást, a skizofréniát, meg még ki tudja, mit.
Ne feledkezzünk meg a társaság frontemberéről, azaz Serj Tankian dalnokról, aki hörgéseivel, üvöltéseivel, szavalásaival vagy dallamosabb énekével roppant módon kitesz magáért. A másik kulcsfigura pedig Daron Malakian riffgyáros, akinek játéka szintén nem nevezhető egyoldalúnak.
A Toxicity egy elmebeteg lemez, melyet szerintem - műfajtól függetlenül - mindenkinek istenítenie kéne, aki a minőségi muzsika híve. Az év egyik legjobb albuma.
|
