Cannibal Corpse – Ágyban, combok közt halni meg
[2012-07-02] - Angol

A Cannibal Corpse talán a legsikeresebb és legismertebb death metal horda a világon. Csaknem 25 éves pályafutásuk során bőven túlszárnyalták az egymilliós lemezeladási álomhatárt, és a hírnév ellenére a tagok megmaradtak azoknak a közvetlen és hiteles headbangereknek, akik a kezdetek kezdetén voltak. A brutális banda két szimpatikus gitárosát, Pat O'Brient és Rob Barrettet faggattam a banda új lemezéről, a legboldogabb halálnemről és egy zombi apokalipszis esetén beszerzendő túlélőfelszerelésről.

Üdv srácok! Először is, szerintem igazán bivalyra sikerült a Torture. Eddig milyenek a visszajelzések?

Pat: Úgy tűnik, hogy a legtöbb embernek nagyon bejött az anyag. Persze a „kiválasztottak szűk csoportja” ismét egy kupac, gőzölgő szarnak tartja, de az ilyesmihez már hozzászoktunk.:) A lényeg, hogy igyekszünk olyan dalokat felvenni, amelyek elsősorban nekünk tetszenek.

Rob: Igazán bejön a srácoknak az új lemez, és ez boldoggá tesz minket. Nagyon elégedettek vagyunk a friss szerzeményekkel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a bulikon csaknem a felét eljátsszuk a Torture-nek.
Remek! Hogy megy az European Torture-ra keresztelt körút?

Pat: Semmi okunk a panaszra, mindeddig az egész turné a lehető legnagyobb rendben zajlik.

Rob: Minden úgy megy, mint a karikacsapás.

Milyen az előzenekarotok, az Aborted?

Pat: Kibaszott gyilkos egy bagázs, annyi szent! Nagyszerű zenészek vannak a bandában.

Rob: Elég sok bulit nyomtunk le velük, és évek óta ismerjük már egymást. Sven, a főnök nagyon jó kománk.

A rajongók tutira látták már a DVD-jeiteken, hogy mi minden zajlik a turnébuszban, de azért megkérdezném, hogy ennyi hosszú év után, hogyan tudtok lazítani a megfeszített tempójú koncertkörutakon?

Pat: Ez egy kemény dió. Igazából nem nagyon van lehetőségünk a pihenésre. Egyetlen megoldás, hogy ennyi mozgalmas esztendő után kevesebbet piálunk és partizunk a fellépések után.

Rob: Szerintem mindent megteszünk, amiről úgy hisszük, hogy ki tud kapcsolni, és ellazít minket. Én a PS3 játékkonzolon tolom a jéghokit, ami baromi jó móka. Pat pedig állandóan gityózik. Ha van egy kis szabadidőnk, akkor azt csináljuk, amihez kedvünk van.

Cannibal Corpse nótákat játszani felér egy igazi testedzéssel. Hogyan tartjátok kondiban magatokat a turnékon?

Pat: Én próbálom felkutatni a konditermeket. Általában 10 euróból meg lehet úszni egy napi bérletet, és akkor gyúrok egy kicsit. Hébe-hóba pedig próbálom csökkenteni az alkoholbevitelt.:)

Rob: Igyekszem sok folyadékot inni, de nem azokat az édesített vackokat, hanem sima ásványvizet. Fontos az is, hogy naponta kétszer egyek valami rendeset. Tudod, ezek az alapvető dolgok.

Ennél a lemeznél ismét Erik Rutan barátotok volt felelős a hangmérnöki és produceri munkálatokért. Változott valami esetleg a megszokott rutinhoz képest?

Pat: A melót az El Pasoban található Sonic Ranch Studiosban kezdtük. Ott vettük fel a gitár, a dob és a basszussávokat. A szólókat, a vokált Erik stúdiójában rögzítettük, és persze ott is kevertük meg az albumot. Szóval ezúttal két helyen dolgoztunk. Technikai szempontból nézve igyekszünk mindig csiszolni a gitárhangzáson, kísérletezgetünk az erősítőkkel, pedálokkal, de semmi drasztikusat nem változtatunk a soundon.

Rob: Nagyjából ugyanolyan volt a meló, mint az utóbbi lemezek esetében, csak most a helyszín volt más. Én is kipróbálok ezt-azt, de szerencsések vagyunk, és a lehető legjobb cuccokat használjuk a felvételek során. Én ugyanazt a három részből álló tornyot használom a legutóbbi három CD-nken, mert egyszerűen a bevált dolgokon minek változtasson az ember, nem igaz? A lényeg, hogy az albumainkon igyekszünk a legbrutkóbb és legvastagabb gitárhangzást megteremteni.
Hogyan osszátok el a dalszerzés felelősségét?

Rob: Az szokott lenni a terv, hogy mindenki hozzon kábé négy-öt szerzeményt. Én hárommal járultam hozzá a Torturehoz, két számnak én írtam a zenéjét és a dalszövegét is, egynek pedig csak a muzsikáját, a dalszöveg már Paul kreativitását dicséri. Alex fejéből öt nóta pattant ki, Pat pedig néggyel büszkélkedhet. Nem tudtam teljesíteni az ötös mércét, mert általában lassabban komponálok, mint a többiek.

Pat, nem is olyan régen kisegítetted a világ egyik legnagyobb metal bandáját, a Slayert. Milyen élmény volt együtt játszani a bálványaiddal?

Pat: Mi tagadás, rettentő ijesztő volt. Durván másfél hetem volt arra, hogy betanuljam a dalokat. Persze volt néhány, mint például a Postmortem, amelyet már játszogattam, de jóformán az összeset újra kellett tanulnom. Aztán felmentem a színpadra, és megtettem, amit megkövetelt a haza. Persze rajongóként hatványozottan nehezebb jól teljesíteni, de próbáltam profi maradni.

Rob: Várj egy kicsit! Erre a kérdésre én is reagálnék! Teljesen be lettem sózva, amikor meghallottam a hírt! Ó basszus, ez mennyire király lesz! Tök fura volt látni a videókon, hogy elkezdődik a Snuff, és akkor Pat ott feszít Araya és a többiek mellett. A kolléga nyomja azt a kegyetlen szólót, én meg: "azt a kurva jó mindenit!:) Pat a Slayerben játszik!" Nagyon izgultam érte, és drukkoltam neki, hogy minden flottul menjen, mert rágörcsölt a dologra: „Basszus, egy rakás nótát meg kell tanulnom tegnapra”.

Pat: Még szép, hogy be voltam tojva amiatt, hogy mindent normálisan eljátsszak.

Rob: Nem kis teher hozni a színvonalat egy olyan zenekarban, amely a legfőbb hatásnak számít.

Pat: Ráadásul ilyenkor az egész metal közösség árgus szemekkel figyel…

Rob: Mégis remekül teljesítettél! Ráadásul az, ahogy a Snuffot eljátszottad, inspirálta az Encased in Concrete szólóját!

Mindig is megbízható metal intézményként működtetek, tartva a magas színvonalat. Ezért több helyen is úgy emlegetik a Cannibal Corpse-ot, mint a death metal AC/DC-jét vagy Motörheadjét. Ezt bóknak veszitek?

Rob: Persze, hogy hízelgőnek tartjuk, hiszen ezek a bandák a rock/metal zene alappillérei. Azt kapod tőlük, amire számítasz, és nem okoznak csalódást. Akármikor előjönnek egy új anyaggal, az a hangzás köszön vissza a friss tételeikből, amelyek miatt évekkel korábban megszeretted őket. Személy szerint én örülnék annak, ha több banda is ilyen lenne.

Pat: Nekem is bejön ez a címke. Semmi rossz nincs benne.

Annak idején a Cannibal Corpse szerepelt Jim Carrey Ace Ventura – Állati Nyomozó című vígjátékában. Elképzelhető, hogy a csapat felbukkan majd egy újabb Carrey filmben?

Rob: Á, dehogy. Az csupán egy szerencsés, egyszeri alkalom volt. A forgatás óta nem is nagyon beszéltünk. Nem hinném, hogy csak úgy felhívna minket, hogy „Hé! Király az új lemezetek! Nem csinálunk egy másik filmet is”? Ilyesmi tutira nem fog bekövetkezni.

Tudom, hogy Corpsegrinder és Paul már apuka. Nektek van már saját családotok, vagy tervezitek a fészekrakást?

Pat: Nekem még nincsenek gyerekeim, legalábbis nem tudok róla.:) Van egy komoly barátnőm, de nem nagyon tervezem még a családalapítást. Nem igazán látom, hogy hogyan férne bele a család a jelenlegi életvitelembe, az állandó utazásba.

Rob: Én sem tervezek még ilyesmit. Van otthon két kutyám, velük nagyon jól elvagyok. A csajommal jól érzem magam, de nem tartunk még a gyerekvállalásnál. Georgenak és Paulnak biztos kemény lehet, hogy távol vannak a családjuktól. Én pedig még várom, hogy milyen lapokat oszt az élet.
Hogyan születik meg egy tipikus Cannibal Corpse borító?

Pat: Jóformán csak elmondjuk az ötleteinket Vince Lockenak, aki már a kezdetek óta készíti a borítóinkat, és előáll egy piszkozattal, amelyről eldöntjük, hogy igényel-e még valamilyen változtatást, avagy sem. Aztán már készen is van a mű. Valamikor előállunk egy kész koncepcióval, máskor pedig csak hagyjuk Vincenek, hogy szabadon tomboljon a fantáziája.

A Torture esetében is volt konkrét ötletetek?

Rob: Igen, volt. Adtunk pár tippet, és elküldtünk neki néhány szöveget is. Nem sokkal később már küldte is a vázlatát, mi pedig elmondtuk a véleményünket, és azt, hogy milyen irányba vigye tovább a képet. Itt egy kis plusz vér, még több fegyver, ott egy brutálisabb nyílt seb, legyen még extrának egy jobban hátracsavart fej, ilyesmi.:) Több gore!

Mely lemezek szerepelnek az örökös top ötös listátokon?

Rob: Ez aztán a kihívás! Legyen az első a kibaszott S.O.D.-től a Speak English Or Die. Aztán a Black Sabbath-tól a Sabotage, amely egy igazán gonosz hangzású anyag. Jóformán bármelyik régi Rush albumot betehetném ide, de legyen a Permanent Waves. Muszáj egy Slayert is választani, szóval most a Hell Awaits-re voksolok. A hab a tortán pedig a Morbid Angeltől az Altars Of Madness. Basszus, be kellett volna még tenni a listába egy Judas Priest albumot is! Sebaj, majd legközelebb.:)

Pat: Az én top ötömön tutira szerepel az első Black Sabbath lemez. Hozzátenném, hogy mindegyiket imádom, a Dioval készült cuccokat és a Born Againt is. A Restless And Wild az Accept-től nagyon odavág, ami szintén nagy kedvencem. A Metallica Ride The Lightning-ja és a Celtic Frost To Mega Therionja ugyancsak örök klasszikusok. Ötödiknek pedig a világ egyik legjobb koncertanyagát, a UFO Strangers In The Night-ját választanám.

Mi lenne szerintetek az elképzelhető legrosszabb halálnem?

Pat: Van néhány ötletem, de nem akarom elmondani őket, nehogy bekövetkezzenek!:)

Rob: Annyi rémes lehetőség van. Majd csak akkor tudja meg az ember, hogy mi a legrosszabb, ha már bekövetkezik!

Akkor mi lenne a legjobb, a legboldogabb módja a „fűbe harapásnak”?

Pat: Egy csaj, ahogy az arcodon ülve megfullaszt. A punci általi halál!:)

Rob: Ja, két comb közt megfulladni!:)

Végezetül következzen néhány villámkérdés: mi lenne a legjobb horrorfilm?

Pat: Henry – Egy sorozatgyilkos portréja. Nem feltétlenül mondanám horrornak, de nagyon brutál cucc. Henry Lee Lucasról, egy valódi elmebeteg gyilkosról szól.

Rob: Kemény kérdés, de Az ördögűzőre szavaznék.

Iron Maiden vagy Judas Priest?

Pat: A régi Priest! A Stained Class-t egyszerűen imádom!

Rob: Nagyon király a régi Maiden is, de én is a Judas Priest-re szavazok. A Hell Bent For Leather pedig zseniális!

Sör vagy whiskey?

Pat: Mindkettő!:)

Rob: Én a sörikére szavazok.

Farmer vagy bőr?

Pat: Ismét: mindkettő!

Rob: Természetesen mind a kettő (Itt Rob előadja a Saxon klasszikus rocker himnuszát – Angol). Valamelyik este pont a Denim And Leathert hallgattuk a turnébuszon.

Menny vagy pokol?

Pat és Rob: Mindkettő!:)
Ha már szóba került a Heaven And Hell (menny és pokol) kapcsán a Black Sabbath, akkor megkérdezném, hogy mi a véleményetek a most is zajló Sabbath fiaskóról?

Pat: Szerintem kurva nagy gáz ez az egész hercehurca.

Rob: Kár, hogy így alakultak a dolgok, mert nagyon vártam ezt a reuniont. Az a lényeg, hogy Iommi mester egészsége rendben legyen.

Pat: Szerencsénk volt, hogy láthattuk a Heaven And Hellt Dioval. Azt hiszem, a Graspop fesztiválon.

Rob: Mondjuk király volt látni Slash-t, ahogy Ozzyval elnyomta az Iron Mant. Slash egy nagyon jó gityós!

2012-t írunk, és sokak szerint közeleg a világvége. Ha bekövetkezne egy zombi apokalipszis, akkor mely lenne az az öt dolog, amelyeket magatokkal hurcolnátok a túlélés érdekében?

Rob: Ez mekkora jó móka, ilyen kérdésekért érdemes interjúzni!:) Lássuk csak, gondosan kell választani: lenne nálam M18A1 Claymore akna, azzal meg tudnám állítani a szemét élőholtakat. Így jelölném meg a területemet!:) Annyi töltény és tár lenne nálam, amennyit csak elbírok, így nem volna gond újratölteni egy megbízható AR-15-öst. A nevemhez hűen szorongatnék egy Barrett REK7 puskát is, mert van a tetején egy sín, amelyre mindenféle cukiságot rá lehet erősíteni, mint például távcsövet, lézeres irányzékot, ilyesmit. Persze minden esetben lenne nálam ivóvíz, és valami konzerv kaja. Ha nincs normális babkonzerv, akkor jó lenne a kutyakaja is. Mad Max után szabadon!:)

Pat: Tutira lenne nálam egy kibaszott lefűrészelt csövű vadászpuska, és egy AR-15. Persze mindegyikhez volna lőszer bőven. Tudod mit? Nem kell a ratyi AR-15, inkább valami frankó .308-as! Nagyobb lyukat üt! Ne feledkezzünk meg egy megbízható .45-ről sem. Végezetül pedig egy kanna benzin, és egy öngyújtó! Ropogósra sütném azokat a szemétládákat, és egyúttal megjelölném a területemet.:)

Köszi szépen az ötleteket, így már bizakodóbban tekinthetünk a jövő elé! Üzennétek valamit a magyar rajongóknak?

Pat: Köszönjük Nektek, hogy oly sok éven át támogattátok a zenekart, és hogy ismét itt lehetünk a gyönyörű országotokban.

Rob: Mindig nagyszerű metalos közönség vár ránk a koncerteken, szóval alig várjuk a bulit.

Angol


Az előző Cannibal Corpse lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.