Prókátorok (könyv)
[2012-06-20] - Hajas

Ott kezdeném, hogy hosszú évek óta imádom nézni az amerikai, bírósági drámákat akár filmként, akár TV sorozat formájában. Nem vagyok hozzáértő, de az ilyesmik nem is annyira szakmaian vannak összerakva, hogy szükséges legyen mondjuk egy jogász diploma ahhoz, hogy képben legyek a cselekménnyel. Inkább egész egyszerűen csak arról van szó, hogy ötletesebbnek, érdekesebbnek tartom az ilyesmi sztorikat, mint a mostanában divatos sci-fi, fantasy, romantikus vígjáték, akciófilm vadbaromságokat, amikre valahogy nincsenek antennáim. Természetesen ha könyvekről van szó, akkor is szívesen ásom bele magam valami tárgyalásos sztoriba – és itt jön a képbe John Grisham mester, aki minden idők talán legnagyobb bírósági könyvírója.

Biztos vagyok benne, hogy ha máshogy nem, hát érintőlegesen minden olvasónk találkozott már a fószer nevével, hisz a regényeit gyakran meg is filmesítik – ki ne hallott volna az olyan mozikról, mint A Pelikán Ügyirat, A Cég, Az Ítélet Eladó (ha elég hosszú lesz az életem, akkor ezt biztos elolvasom majd valamikor, mert csak a filmet láttam, ami szenzációs), vagy a Ha Ölni Kell?

Nos, a Prókátorok a legfrissebb műve (legalábbis a Magyarországon megjelentek közül) az egyébként ügyvédként sem sikertelen szerzőnek, és a pergő, olvasmányos, helyenként kellően vicces regénybe gyakorlatilag lehetetlen belekötni. A sztori szerint David Zinc ügyvéd egy nap ráébred, hogy nem a világ legfrankóbb dolga heti 100 órákat robotolni, így otthagyja jól fizető állását (mely persze egy igazi hányadék, kizsákmányoló multi cég kötelékein belül található). Nagy részegen megismerkedik az azonos hivatást űző, de totálisan a másik végletet képviselő Oscar Finleyvel, illetve Oscar üzlettársával, kedvenc karakteremmel, az ultra paraszt, hiper gátlástalan, de emiatt atom zseniális humorú Wally Figg-gel. Mindkettőjük piti kis zug jogász, akiknek évtizedek alatt sem volt soha egyetlen komoly ügyük sem. Annyira lecsúszott figurák, hogy amint karambolt hallanak, már nevetve rontanak ki az irodából az utcára, hogy hiénaként csapjanak le az áldozatra, ezzel szerezve újabb ügyet - akár más ügyvéd-dögkeselyűkkel is megküzdve/összebalhézva a helyszínen.

A könyv vezérfonala az, hogy ők hárman beperelnek egy Varrick Labs nevű hatalmas gyógyszergyártó céget egy Krayoxx nevű koleszterincsökkentő szer miatt, mely szerintük mellékhatásként rengeteg ember szívét teszi tönkre. A három ügyvéd nem igazán nézett utána beadványuk jogosságának, vagyis az ügy orvosi hátterének, de bíznak a gyors és magas dohányban, pusztán mert sikerült felhajtaniuk néhány halott, vagy beteg ügyfelet, akik szedik, vagy szedték a szert. Az író beleszőtt még pár egyéb szálat is a fő történések mellé, amitől csak még érdekesebb, de abszolút nem követhetetlen lesz a sztori.

Nemcsak azért érzem letehetetlennek a Prókátorokat, mert hatalmasakat lehet röhögni Wally taplóságain, és mert érdekes, pörgős a cselekményszál, hanem mert Grisham mester hihetetlenül brutálisan beint benne a gátlástalan multi vállalatoknak ugyanúgy, mint a hasonlóan erőszakos és egoista ügyvédeknek. Azt meg mondanom se kell, hogy egy ritka jó tollú szerzőről van szó, akinek érdemes több regényét is begyűjteni.

Hajas