Behemoth, Vader, Septicflesh, Nexus Inferis, Huntress – 2012. június 3., Club 202
[2012-06-08] - Jack

2012. június 3-a piros (jelen esetben lehet, hogy inkább fekete) betűs ünnep nekünk, extrem metal fanoknak. Brutális elit különítmény érkezett a budapesti Club 202-be, élén a lengyel halálosztaggal, a Behemoth-tal. Előttük színpadra lépett még a legendás Vader, a görög Septicflesh, az angol Nexus Inferis, és az amcsi Huntress. Régóta vártunk már egy ilyen kaliberű bulira. A magyar Metalfest elmaradása miatt kicsordult könnyek valamelyest felszáradhattak ezen a szép, napsütéses vasárnapi napon.

A nemes eseménysort a kaliforniai Huntress nyitotta. Én személy szerint roppant kíváncsi voltam a sokak által bírált, okkult heavy metalt játszó bandára. A szemrevaló Janus Jill énekesnő által vezetett csapat meglehetősen nagy vihart kavart 2010-es megalakulása óta, ugyanis rengetegen kritizálják őket. A koncert előtt pár nappal én is megismerkedtem néhány friss nótájukkal. Nos, nem igazán voltam ezektől lenyűgözve, de ismét bejött az általam örök érvényű igazságnak tekintett „élőben mindig minden jobb” mondás. Kifejezetten pozitív benyomást keltett a zenekar. Sajnos az ő koncertjük alatt még nagyon karcsú volt a közönség. Bár a többség még éppen első sörét gurította lefele az udvaron, élvezve a remek időjárást, a jenkiket ez cseppet sem zavarta, és becsülettel tolták az arcunkba a heavy metal riffeket. A pagan boszorka frontasszony, aki mellesleg tanult operaénekes, de volt DJ és Playboy modell is, kiválóan teljesített élőben.
Az olyan trackek, mint a Spell Eater, vagy a szintén clip-es Eight Swords hatalmasat ütöttek élőben. Várakozásomon felül teljesítettek. Bár még messze vannak az élvonaltól, soha rosszabb kezdést.

A futurista death metal masina Nexus Inferis alaposan sebességbe rakta a váltót. Míg a fémzene fanok jelentős része még mindig kint nyakalta a sört a padokon, addig a brit gépezet rendesen felverte a színpadot. A srácok könyörtelenül tolták az idén januárban megjelent debütáló albumuk, vagyis az A Vision Of The Final Earth tételeit. A banda hangzása totál rendben volt, remekül szóltak az ipari zajok is.
Az igazi rideg, kíméletlen, gépies future death-hez társult még a tagok számomra kissé idiótának (cyber rovar kosztüm?) tűnő, ámbár hangulatos öltözete. Na, de nem kell mindig zsörtölődni, zeneileg ők is megbízható műsort nyújtottak.

A Septicflesh-re viszont már rendesen kezdett beszállingózni az alkohol áztatta publikum. A fémszívűek beszélgetéseibe belehallva nem egy ember említette, hogy kifejezetten az ő koncertjük miatt váltott jegyet. A banda népszerűsége folyamatosan nőtt hazánkban az elmúlt pár évben, pedig cseppet sem valami friss metal együttesre kell gondolni: ezek a görög csókák bizony már 1990 óta húzzák a talpalávalót. Méghozzá nem is akármilyen formában! A tavaly novemberi koncertjük is nagyon erős volt, ugyanakkor valami érhetetlen oknál fogva engem halálra idegesített Spiros Antoniou (alias Seth Siro Anton) basszer/énekes művész úr állandó kézjátéka és mutogatása a számok alatt. Ebből hála Istennek idén kevesebbet kaptunk, vagy csak egyszerűen én lettem toleránsabb. A számlista abszolút megfelelt az előzetes híreknek, az igazi best of nóták mellé társultak a 2011-es The Great Mass legerősebb tételei. Zeusz fiai hihetetlen energiával és lelkesedéssel nyomták végig a koncertet. Remek hangzás, kiváló koncert, profi előadásmód! A legnagyobb tombolás mondanom sem kell, hogy a zseniális Pyramid God-ra ment. 40-45 perces műsoridejük nekem kicsit sovány volt, még bőven elhallgattam volna Seth Siro Anton mély, öblös hörgését és az egész brigád pazar játékát.
Sajnos őket is szorította az idő, és bár tudom, hogy közel fél éven belül már másodjára látogatták meg Budapestet, már most alig várom, hogy a következő koncertjüket újra végig headbangeljem (sajnos erre érzésem szerint várhatok eleget, de ne legyen igazam). Egyszerű ez barátaim: aki szereti az igényes, szimfonikus death metalt, annak itt volt a helye a hellének buliján!

A turné második főbandája az elnyűhetetlen, lengyel Vader volt. A horda a 2000-es Litany lemezzel a világ minden táján kivívta magának a death fanok elismerését. Talán nem túlzás azt mondani, hogy elsőként nekik sikerült vasfüggönyön túli extrem metal zenekarként igazi nemzetközi hírnévre szert tenni. A koncertjük 70%-át azonban elmulasztottam a Nergal interjú miatt. Az utolsó 20-25 percre sikerült visszatérnem Vader nagyúr pusztítására. Így belefutottam olyan koponyaőrlő nótákba, mint a Wings, a Carnal és végül a Helleluyah!!! (God is Dead). Mivel keveset voltam jelen a brutalizátorok koncertjén, így rövidre fogva, az általam látottak alapján jelenthetem, hogy az együttes ereje cseppet sem kopott az évek során.
Kíméletlenül zúdították a közönségre a súlyos riffeket, Piotr "Peter" Wiwczarek hörgése pedig a földbe döngölte a nagyérdeműt.

Este 10 körül pedig színpadra lépett a már két évtizedes múlttal rendelkező lengyel pusztítógépezet, a Behemoth. Eddigre már szépem megtelt a club, és bár kétség sem fér a Vader profizmusához, azért teljes mértékben meglátszott a Behemoth fanok többsége. A brigádnak ez volt az első magyarországi fellépése azóta, hogy Nergal mesternél leukémiát diagnosztizáltak. A frontember közel egy éves gyógyulási időszakon van túl, és idén már újra turnéznak. Nem akármilyen szív, akarat és szenvedély kell ahhoz, hogy valaki ilyen megpróbáltatások utána újra felálljon a színpadra, és minden fellépésen a maximumot nyújtsa.
Sokan szidják a bandát, hogy felesleges a fellengző színpadiasság, ők műmájerek, magamutogatók satöbbi. Számomra azonban kifejezetten pozitív dolog az, hogy a zene mellé, még minőségi vizuális élmény is társul. A fenséges színpadkép mellé, pedig vérprofi előadásmódot kaptunk. Sorban robbantak a képünkbe a véresebbnél véresebb death/black bombák. A setlist kábé náluk is teljes mértékben megegyezett az előzetesen vártakkal. A koncert gerincét olyan gyilok nóták adták, mint a nyitó Ov Fire And The Void, a black-es Decade Of Therion, az Alas, The Lord Is Upon Me, Lucifer, a számomra abszolút kedvenc Demigod, a Conquer All, vagy a Slave Shall Serve. Az egész bulin hihetetlenül látszott, hogy mennyire összeszokott hadigépezetről van szó. Egy felesleges, unalmas másodperc, üresjárat sem volt a koncerten, végig extázisban tartva a magyar headbangereket. Azt nem állítom, hogy élete formájában volt a horda, de kőkemény, megbízható és hiteles iparosmunkát láthattunk. Közel 20 évnyi rutin és turnézás után, úgy vélem az ő professzionális szintjükön már nem is létezik igazán a "gyenge koncert” jelenség: vagy jól, vagy csúcsformában játszanak. Mindig képesek egy magas színvonalú konstans teljesítmény nyújtására, akár a hosszú, megerőltető turné vége felé is. A tagok becsülettel felszántották az amúgy rendesen megpakolt színpadot, és igyekeztek a közönséggel is kommunikálni.
A közel 75 perces bulin Orion mázsás riff-zuhataga megágyazta a terepet Inferno terror blastbeat-jeinek. Nergal öblös hörgése pedig még most is ott visszhangzik a koncerthelység falai között. Igazi fekete ünnep volt ez, és egészen biztos vagyok abban, hogy senki sem távozott elégedetlenül.

Jack


Koncertfotók: Jack
Myspace oldalak: Huntress, Septicflesh, Vader, Behemoth