Fleshgod Apocalypse – Elismerés és turnéhegyek
[2012-05-04] - Jack

Manapság nagyon kevés igazi újító banda tevékenykedik a death metal szférában. Az olasz Fleshgod Apocalypse azonban alaposan berobbant a köztudatba második albumával. Ezek a talján srácok úgy keverik a brutális, komplex death metalt a komolyzenével, amire eddig még nem volt példa. Első kiadójuk így jellemezte őket: „A Suffocation és a Cannibal Corpse ötvözése Bach-hal és Beethovennel”. A horda már több, mint négy hónapja járja a világot terjesztve az apokalipszis hírét. Cristiano Trionfera gitáros az észak-amerikai koncertek kellős közepén hihetetlenül korrekten válaszolt a kérdéseimre. Szó esett az Agony korongról, turnézásról, rajongókról, vallásról, jövőbeni tervekről, valamint pár igazán személyes dologról is.

Üdv Cristiano! Kezdjük azzal, hogy hogyan tudnád leírni az Agony lemez felvételének történéseit? A számok metalos vagy szimfonikus részei készültek el előbb?

Az Agony megírásakor úgy döntöttünk, hogy változtatunk az eddigi dalszerzési folyamatokon. Előző munkáinkban mindig a gitár riffekkel kezdtünk, ezzel felépítve a zene struktúráját. Most viszont a komolyzenei részek születtek meg először, majd folytattuk a többi hangszerrel, mintha mindegyik része lenne egy szimfonikus zenekarnak.

Elégedett vagy az Agony visszajelzéseivel kapcsolatban?

Abszolút! Nem is számítottunk ennyi jó reakcióra. Bárhova is mentünk a turné során, mindenhol kiváló visszajelzéseket kaptunk. Ez teljesen feltüzelt bennünket. Az a kemény munka, amit az elmúlt két év során végeztünk, most kifizetődött. A rajongók mindig azt mondják nekünk, hogy szeretik az új lemezt, szóval mit is kívánhatnánk még?
A klasszikus részek egészen elképesztőek az albumon. Tanultatok valaha komolyzenét? Kik a kedvenc zeneszerzőitek?

Köszi! Igazából mi nem vagyunk képzettek komolyzeneileg, de mindegyikünknek van hozzá köze így vagy úgy. Én régen elkezdtem tanulni akusztikus gitáron, a zongorásunk (Francesco Ferrini – Jack) pedig saját magát képezte, és így tovább. Azt kell, hogy mondjam, a romantikus zeneszerzőket nagyon szeretjük, különösen Beethoven-t. Őt igazán bírjuk, de az aktuális szimfonikus zeneszerzőket is nagyon csípjük, köztük főleg azokat, akik a filmiparban dolgoznak. Rengeteg jó hallgatnivaló van manapság, amit érdemes lecsekkolni.

Számos szimfonikus metal brigád dolgozik teljes zenekari kísérettel a lemezfelvételkor. Tervezitek esetleg Ti is ezt a jövőben?

Nagyon szeretnénk! Viszont még mielőtt esélyed lehetne belevágni egy nagyzenekaros kalandba, mindenképpen szükség van arra, hogy alaposan utánajárj a speciális felvételi folyamatoknak. Ezek a produkciók hatalmas pénzügyi befektetést igényelnek, képesnek kell lenned arra anyagilag, hogy fedezd a kiadásokat. Ezt biztos szomorú hallani, de ez az igazság.

Mit gondolsz a többi szimfonikus metal bandáról?

Számos módja van annak, hogy miként keveredjen a komolyzene a metallal, de csak ritkán történik meg, hogy egy okos, művészi mixtúrát találsz. Amúgy szinte mindegyik horda a black metal és a szimfonikus zene összeolvasztásával kezdte. Nekünk sokkal több a death metalos attitűdünk, de ettől függetlenül mi is mindig élvezzük, ha egy banda kiad egy fasza, új korongot. Továbbá természetesen minket is inspirált sok különböző zenekar, művész. Én például szeretem azt, amit a Dimmu Borgir csinált az egész karrierje során.

Leszerződtetek a Nuclear Blast kiadóhoz. Hogyan született meg az új szerződés?

Nagyon könnyen. Mi nagyon szeretjük azt, ahogy együtt dolgozunk, jó érzés egy ilyen fantasztikus csapatnak a része lenni. Ha csatlakozol hozzájuk, az természetesen garantál egy kiváló felvételt, és remek promóciós struktúrát. Ráadásul ők inkább igazi metal fanok, nem pedig üzletemberek, ez is nagyon szimpatikus bennük.

Jelenleg hosszú ideje turnéztok már. Hogy érzitek magatokat?

Nagyon jól! Bár sokszor elég fárasztó tud lenni. Már négy hónapja úton vagyunk folyamatosan, csak pár rövid pihenőnk volt. Igazából szuper boldogok vagyunk mindannyian a történtek miatt, de lassan már ideje hazatérnünk, és pihennünk kicsit. Nem telik el sok idő, talán picit több, mint egy hónap, és újra turnén leszünk, de szeretjük ezt. Ez teszi ki a meló legnagyobb részét.:)
Mi a legjobb és a legrosszabb része a turnézásnak?

Nos, hadd gondolkozzam… Azt kell mondjam, hogy a legjobb az, hogy mindig találkozol új emberekkel, megoszthatod a tapasztalataidat más bandákkal is, találkozhatsz azokkal a zenészekkel, akikre példaképként tekintettél, plusz esélyed van arra, hogy azt csináld, amit a legjobban szeretsz: nyomod a show-t a színpadon. A legrosszabb része a turnézásnak pedig az, hogy nem vagy otthon, és hiányzik a családod, meg a barátaid.

Mit gondolsz, nagy különbség van az amerikai, dél-afrikai, valamint európai fanok között?

Igen, mindig vannak különbségek. Az amerikai koncertlátogatók általában szeretik igazán jól érezni magukat, sokat mosholnak. Az európai arcok még egymástól, országonként is különböznek, de általánosságban elmondható, hogy őket meg kell győzni először a pozitív energiával ahhoz, hogy igazán elszabaduljanak. A dél-afrikai tapasztalataim pedig nagyon királyak. A tömeg megőrült ott értünk. Ezek az afrikai srácok rendesen ki vannak éhezve a metalra, és ezt látni is rajtuk.

Melyek azok a kedvenc bandáitok, amikkel nagy örömmel osztanátok meg a színpadot?

Rengeteg van. Szerettünk volna turnézni a Cannibal Corpse-szal, a Behemoth-tal és az összes többi súlyos bandával, amelyekért mindig is rajongtunk. Eddig megvolt az esélyünk arra, hogy a turnén hihetetlen zenekarokkal találkozzunk, remélem a jövőben mindegyikkel megismerkedhetünk. Mindig nagy öröm találkozni a kedvencekkel, pláne ha tiszteletet és dicséretet kapsz tőlük. Múlt héten találkoztunk például a Nile tagokkal. Ez hihetetlenül király volt, nagyon kedves arcok!

Mit gondolsz a mai death metal szféráról? Kedveled az újabb bandákat is, vagy csak főleg az old school death dobogtatja meg a szívedet?

Őszintén szólva, nekem az old school anyagok jobban bejönnek, de van pár új banda is, amit hallgatunk. Szerintem a The Faceless egy nagyon jó kis brigád például, habár az emberek többsége nem úgy ismeri őket, mint egy death metal hordát. Végül is számunkra a death metal egy régisulis dolgot jelent, de mikor friss brigádok játszanak old school death-et, mint például a tesóink, a Hour Of Penance-ben, akkor az roppant kedves a füleknek, de elég ritka dolog más ilyen csapatot találni.

Mit csinálsz, amikor nem vagytok éppen turnén? Van állásod?

Nincs melóm. Mindannyian kiléptünk a munkahelyünkről, amikor elkezdtünk komolyan foglalkozni a zenekarral. Jelenleg egyfolytában, a nap 24 órájában a banda ügyeit intézzük.

A zenélésen kívül van valami érdekes hobbyd?

Én eléggé nagy kocka vagyok, mostanában azonban ez nem az igazi, mert kevés időm jut csak a gépezésre, de azért bűvölöm a grafikus programokat, szerkesztek, design, ilyesmik. A többieknek is van pár különböző hobbyja. A dobosunk (Francesco Paoli – Jack) például imád horgászni. Sőt általánosságban elmondhatom, hogy mindannyian, mint igazi rendes olasz srácok, imádjuk az ételeket és szeretünk főzni.

Mikor ragadtál először gitárt a kezedbe? Ki inspirált?

11 éves voltam, mikor először a kezembe kaptam a hathúrost. Amióta csak emlékszem, mindig tudtam, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni. Az apám is zenész egyébként, rengeteg különféle zenét hallgattatott meg velem, melyeket később én is megszerettem. A kezdetekkor olyanok inspiráltak, mint a The Beatles, vagy pár olyan zeneszerző, mint Liszt, Vivaldi és Beethoven.

Mi a véleményed a vallásról?

Az emberek többsége azt hiszi, hogy egy igazi metalos automatikusan vallásellenes. Nos, tulajdonképpen ez igaz is.:) Számomra ez nem egy lelki, szellemi probléma, sokkal inkább társadalmi. Sokféleképpen tekinthet az ember a vallásokra, de a legvégén észreveszed, hogy ez csak egy út ahhoz, hogy szabályokat fektessenek le, és megmondják, hogy mit tehetsz, és mit nem. Az emberek utalásokat kapnak arra, hogy szánjanak sok energiát és időt egy bizonyos eszmére vagy helyre. A lényeg az, hogy mennyi felháborító, undorító dolog derül ki az egyházakról, vallásokról. Az emberiség azt hiszi, hogy nem tudunk meglenni vallások nélkül, mivel a történelem ezt mutatja nekünk, annak ellenére, hogy ez mind csak egy út az erkölcsi és morális dolgok megváltoztatására. Minden arról szól, hogy eltöröljék az önálló gondolkodást, és egy nemes arc mögé bújtassák a zsarnokságot.

Mit nézel a TV-ben, sportot, zenét? Az olaszok többsége hatalmas futballszurkoló, te szereted a focit? Van kedvenc olasz csapatod?

Jelenleg még tévém sincs. A focit sem követem, sose voltam valami nagy szurkoló. Viszont a basszerünk, Paolo igazi ultra: hazai városának a Perugia-nak drukkol.

Tudnál mesélni valami őrült turné sztorit? Sokat isztok, ha úton vagytok?

Egy raklap jó sztorit tudnék mesélni, de hogy mi történik velünk a turnékon, az a turnékon is marad, ez a szabály nálunk!:) Elmesélhetném azt a sztorit, hogy hogyan mentettük meg a dobosunk életét, amikor takony részegen a nyitott buszajtón pisált kifelé az autópályán, mindezt persze menetközben. Vagy, hogy egy srác, miként kezdte el befesteni a hasát éppen velem szemben, mikor játszottam. Számos ilyen hülyeséget mesélhetnék még, de a legextrémebb történeteket nem fogom megosztani.:) Igazából mostanában már nagyon ritka az, hogy seggrészegre isszuk magunkat a turné alatt - komoly feladataink vannak, továbbá az időnk nagy részében vezetünk, és intézzük a dolgainkat. Szóval nem vágjuk szét magunkat totálisan.

Mi számodra az öt legfontosabb dolog az életben?

Erre nem könnyű válaszolni. Megpróbálom azzal kezdeni, ami rögtön az eszembe jut. Zene, család, barátok, kaja, szex.:) Lehet picit unalmas lista.

Mesélj nekünk valami olyat a bandáról, vagy magadról, amit még a legtöbb rajongó sem tud!

Nézzük csak. Amikor éppen turnézunk valahol, mindig pokolian hiányoznak nekünk a hazai ízek, ez egyébként teljesen normális dolog nálunk, olaszoknál. Így számunkra az egy speciális pillanat az utazások során, amikor elkezdünk beszélni a csodálatos ételekről, amelyeket befalunk, amint hazaérünk. Ezek a beszélgetések gyakran akkor is megtörténnek, amikor már visszatértünk Olaszországba. Szimplán csak felhívjuk egymást, és elmeséljük, hogy épp mit eszünk vagy mit fogunk bevágni később.
Mik a terveitek a jövőre nézve? Mikorra várhatjuk a következő albumot?

Jelenleg éppen befejezzük a koncertezést az Egyesült Államokban az All Shall Perish-sel. Aztán irány vissza Európába a júniusi Metal Fest-re, na meg persze lesz még pár további fesztivál fellépésünk. A nyár végén, augusztusban és szeptemberben pedig visszatérünk újra az USA-ba a Kataklysm-mel. Ha minden úgy történik, ahogy mi szeretnénk, akkor még az idei év végefelé elkezdjük írni az új korongot, ami reményeink szerint 2013 első felében lát majd napvilágot.

Az összes magyar Fleshgod fan nevében: köszi az interjút! Üzensz valamit a heavymetal.hu olvasóinak?

Szívesen, örömmel tettem. Remélem, hogy találkozunk majd Veletek egy magyar koncert keretében! Élvezzétek a franko zenéket, és jó szórakozást!

Jack


Az előző Fleshgod Apocalypse lemezről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a MySpace oldaluk.