Pharaoh – Tradicionális metal, de nem retro!
[2012-04-28] - Angol

Szerencsére akadnak még olyan bandák a világon, amelyek fittyet hánynak az éppen aktuális trendekre, és foggal-körömmel kiállnak azon stílusok mellett, amelyeket szeretnek hallgatni és játszani is. Lehet, hogy nem keresnek egy vagon pénzt a muzsikálással, de legalább hűek maradnak önmagukhoz, albumról-albumra csiszolják és tökéletesítik a hangzásukat, és ezt az igazi headbangerek mindennél többre becsülik. Az amerikai Pharaoh gárdája is egy ilyen zenekar: hosszú évek óta készítenek már albumokat, mégsem léphettek be a felsőbb ligákba, méltatlanul. A roppant szimpatikus és jó humoráról is ismert Matt Johnsen gitáros válaszolt a kérdéseimre. Az interjúból többek között kiderül, hogy Matt milyen magyar csapatokért van oda, mekkora egy bal here lemezpiaci értéke, mi mindenre készteti a death metalosokat egy Saxon album, és miféle gyermeknevelési módszereket alkalmaz.

Üdv Matt! Végre megjelent az új Pharaoh album, és véleményem szerint kiválóan sikerült! Hogyan fogadták a korongot a kritikusok és a rajongók?

Eddig csakis nagyszerű visszajelzéseket kaptunk! Szerencsés banda vagyunk – sok embert köt össze a zenénk, és ennek mindannyian csak örülni tudunk. Lehet, hogy a végén még népszerű kerítők leszünk.:) Sokan azt mondták, hogy ez az eddigi legjobb albumunk. Nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy übereli a Be Gonet, de jó, ha a hallgatók ilyen véleményen vannak.

Le tudnád írni a Bury The Lightot csupán öt szóval?

Tradicionális metal, de nem retro!

Mivel ez az első heavymetal.hu-nak adott Pharaoh interjú, megkérhetnélek arra, hogy összefoglald a zenekar eddigi történetét?

Persze! A banda ötlete egy bulin született meg, amikor Chris Black (a Pharaoh dobosa és többek között a High Spirits mögött megbújó lángelme – Angol) és az egyik haverja, Keith (Keith Barnard, a Pharaoh első gitárosa - Angol) max hangerőn döngették az Unleash The Beastet a Saxontól. Akkoriban mind a ketten death metal hordákban muzsikáltak, de a fent említett album energiája és vitalitása arra csábította őket, hogy dallamosabb zenét játszanak. Chris írt nekem egy e-mailt (levelezésben álltunk, mert mind a ketten aktív tagjai voltunk a fanzine-os színtérnek, ő a Word of Mouth-t szerkesztette, én pedig a Feast or Faminet), amiben megkérdezte tőlem, hogy akarok-e zenélni vele. Így hárman összeálltunk, és Keith szobájában csörömpöltünk, gőzerővel írva a Slaves című dalt. Mindez ’97 november vége környékén történt, szóval idén lesz 15 éves a banda. Keith pár hónap múlva búcsút intett nekünk, olyan okok miatt, amelyeket mind a mai napig nem értek. Azóta működünk egy gitárral, ugyebár. Nem sokkal később, Chris basszusgitárosnak besorozta hozzánk egy régi fősulis komáját, Chris Kerns-t. Ebben a felállásban írtunk még néhány nótát, és fel is demoztuk őket. Persze hozzácsaptunk egy Iron Maiden feldolgozást is. Akkoriban nem volt énekesünk, de Chris Black elintézte, hogy az Aces High cover verziónkkal szerepelhessünk egy Maiden tribute albumon, így sürgetett az idő, hogy találjunk egy frontembert. Tim Aymart ismertem korábbi csapatából a Psycho Screamből. Együtt játszott Jim Dofkaval, aki országos nagy cimborám. Egy időben sokat civakodtak, így feldobtam a hírt, hogy kellene nekünk egy énekes, erre Jim azt mondta, hogy „szerintem Tim biztos szívesen csatlakozna hozzátok, ha megkérnéd”. Nem is remélhettem volna jobb választ! Felhívtam Timet, hogy megkérdezzem, van-e kedve a dologhoz, és ő örömmel igent mondott. Hamar leszerződtünk az argentin Icarus Recordshoz, de sajnos olyan 1999 körül az ország gazdasága teljesen összeomlott, és a kiadó egyik alapítója hazaköltözött Olaszországba. Vitte magával a Pharaoh-t, és megalapította a Cruz del Sur Musicot. A bemutatkozó nagylemezünk volt az első kiadványa, és azóta kiadott néhány klasszikusnak számító korongot, mint például az Atavismot a Slough Fegtől, a The August Enginet a Hammers of Misfortunetől vagy éppenséggel a Vast Oceans Lachrymoset a While Heaven Wepttől. Az első album óta még felvettünk néhányat, és itt vagyunk. Ennyi az egész!

Tudnál mesélni egy kicsit a borítóról és az albumcím mögött meghúzódó koncepcióról?

A lemezt díszítő festményt J.P. Fournier készítette, aki egy francia művész. Ő az nekünk, mint az Iron Maidennek Derek Riggs. Nagyon király figura. A koncepció a következő: a „fény” egy olyan problémát jelent, amelyet nem oldottak meg, csak kitolták az ember látóköréből, és nem törődünk vele, de attól még létezik. A gond ilyenkor mindig visszatér, sőt még rosszabb lesz! Az albumcím nem egy sötét, gonosz üzenetet hordoz magában, mint a sátánistáknál és a doom metal csapatoknál, ahol a fény valami jó, amit tessék elkerülni. Arra gondoltunk, hogy ezúttal a rossz dolgokat szimbolizáljuk a fénnyel, a helyesek pedig lesznek a sötétek.
Szerény véleményem szerint a legjobb Pharaoh szerzemény a Red Honor, de a The Year Of The Blizzard is egy iszonyatosan nagy epikus tétel! Bizonyára hatással volt rátok a ’70-es évekbeli Rush, vagy az Aqualung korszakos Jethro Tull, de ettől még ez egy heavy metal mestermű! Mit tudnál elárulni a dalról?

A The Year Of The Blizzardot teljességgel Chris Black írta, míg a Red Honor az én érdemem. Ennél nagyobb kontrasztot nem is találhattál volna a Pharaoh repertoárjában.:) Igazad van, hogy a nótát a ’70-es évek metalja és hard rockja ihlette, amely egy új hangzás a banda zenei világában. Marha nagy móka volt felvenni a dalt, mert rengeteg rész fifikás gitárvariációkat igényelt. Azt hiszem, hogy öt vagy hat gitárt is felhasználtam a felvételekhez. Jim Dofka is vendégszerepel a szerzeményben, egy király szóló erejéig. Jim minden egyes lemezünkön felbukkan egy rövid időre, és nagyon tud inspirálni engem. A csávó kiválóan gitározik! Térjünk vissza a Blizzard-ra: Tim hatalmasat énekel a számban, főleg az átvezető szakaszok tetszenek nagyon, ahol azt énekli, hogy „It might be insane, but there’s no other way…” („Lehet, hogy őrültség, de nincs más lehetőség” – Angol). Imádom, ahogy játszott az időzítéssel, tisztára olyan, mintha Jorn énekelte volna. Az is bejön, hogy mennyire különbözik ez a dal mindattól, amit eddig írtunk. A rajongók odavannak érte, és már dolgozunk azon, hogy méltóan szólaljon meg élőben.

Úgy éreztem a Castles in the Sky és a Graveyard Of Empires szövegei olvasása közben, mintha csak a Közel-Kelet és Amerika közötti konfliktusokról szólnának, persze burkolt formában. Igaz, hogy az első ránézésre horror/fantasy szövegeitek mögött egy kis politika- és társadalomkritika is meghúzódik?

A Graveyard of Empires 100%-osan az Afganisztánban lévő amerikai zűrzavarról szól. Már eleve egy idióta ötlet volt elindítani ezt a háborút, és azóta évről-évre retardáltabb lett a dolog. A Castles In The Sky pedig csak egy általános kifejezése annak, hogy mennyire helytelen az, ahogy Amerika irányítja a világ politikai és gazdasági életét. Majdnem mindegyik szövegem politikai jellegű, ugyanúgy, mint Tim írásai. Chris ilyen esetben inkább földhöz ragadtabb. Mint ahogy mondtam, politikai dolgokról írok, de igyekszem a gondolataimat allegóriákba önteni, így azok is élvezni tudják a szöveget, akik nem akarnak leásni a mélyebb értelmezésig. Továbbá a szerzemények így hosszú ideig érdekesek maradhatnak.

Melyik a kedvenc Pharaoh dalod, és miért?

Valószínűleg a Telepath. Minden benne van, ami kell – gyilkos riffek, hihetetlenül jó szöveg, őrült vokálok és egy tökös szóló. Imádom ezt a dalt. Én írtam a zenét, Tim az énekdallamokat, és Chris Black a szöveget. Ez egy igazán gyümölcsöző együttműködés a Pharaohban: így írtuk meg a Leave Me Here to Dreamet és a Speak To Met is. Szerintem az a tény, hogy nálunk mindenki tehetséges dalszerző és szövegíró, segít minket ahhoz, hogy ilyen színvonalú anyagokat adjunk ki.
Mi a véleményed a tradicionális heavy metal új hullámáról? Szereted az újabb bandákat? Tudnál esetleg az olvasóinknak ajánlani néhány fiatal metal titánt?

A legtöbb banda idegesítően retro. Ha úgy próbálsz megszólalni, mint egy 1987-es Metal Blade-es csapat, akkor meg sem fogom hallgatni a szarodat, pedig imádok néhány 1987-es Metal Blade-es hordát. Nem arról van szó, hogy nekem minden áron valami eredeti kell, de az elég gáz, ha egyesek csupán lenyúlják már régóta létező (vagy éppenséggel régóta halott) zenekarok stílusát, és általában még koppintani sem tudnak rendesen. Ennek ellenére csípem a White Wizzardot, pedig ők szemtelenül másolják az old school legendákat, de jók abban, amit csinálnak. A friss zenekarok közül a Holy Grailt szeretem a legjobban. A klasszikusok inspirálták őket, de kellően modern a megszólalásuk. Ha minden igaz, akkor idén jelentkeznek egy új albummal. Már alig várom!

Nagy lemezgyűjtő vagy? Melyek a legnagyobb kincseid?

Van körülbelül 6.000 CD-m, szóval igen, elég komoly gyűjtőnek tartom magamat. Nem vagyok bakelit megszállott, de mindegyik vinylem különlegességnek számít. Lefogadom, hogy néhány figura odaadná a bal heréjét a gyűjteményemért.:) Néhány kincsem: az első nyomású Power Metal CD a Pantera-tól, az első Samael kislemez, a Ride on the Underground II válogatás két kiadatlan Secrecy nótával, a Conception In Your Multitude lemezének görög LP/CD kiadása, és ezekhez hasonló nyalánkságok. Van még egy tonnányi demo kazetta gyűjteményem a ’80-as évekből. Igazi hegyomlás méretű zeném van otthon.

Mivel keresed a kenyered, ha nem metalt játszol?

A civil életben szoftverfejlesztő vagyok. Jelenleg én vagyok a vezetőfejlesztője egy igen komoly energetikai programnak. Jól meg lehet élni az ilyesmiből, sokkal jobban, mintha csupán zenész lennék.

A zene mellett van valamilyen hobbyd?

Imádok sütni-főzni, és nagy császár vagyok a jojó trükkök terén. Ha van egy kis szabadidőm, akkor mindig lefoglalom magam valahogy. Rengeteg független képregényt gyűjtöttem össze az idők során, imádok regényeket olvasni, legyen szó klasszikus irodalomról, vagy ponyváról. Odavagyok a régi filmekért és az HBO drámasorozataiért is. Persze nagy zenebolond vagyok, fanatikusan gyűjtöm a lemezeket, és imádok koncertekre járni. Évente több, mint 50 bulira is lemegyek! Van egy két és fél éves kisfiam, őt tanítgatom, hogy hogyan üsse szájon az embereket, és hogyan törjön-zúzzon.:) Persze csak vicceltem. Nem a srácomról, hanem arról, hogy szemétládát nevelek belőle.:)

Hallottad már Chris High Spirits nevű csapatát?

Még szép! Hihetetlenül fülbemászó dalai vannak! Az igazat megvallva nekem túl retro a cucc, és nem én vagyok Chris hangjának a legnagyobb fanatikusa, de elég nehéz nem szeretni a High Spirits nótákat. Rengeteg alkalommal veszem észre, hogy magamban dúdolom a címadó szám refrénjét, ami szerintem a legnagyobb bók, amelyet egy zenekar kaphat. Élőben is remek mókát tudnak csapni!

Ismersz magyar bandákat?

Persze! A kedvenc magyar csapatom a Stonehenge. Kibaszottul imádom az albumukat. Az énekesük aztán átigazolt egy Wendigo nevű zenekarhoz, akik ugyancsak jól nyomják, de eddig még nem sikerült beszereznem a CD-jüket. A Tűzmadár egy-két lemeze is bejött, de azokat sem sikerült még beszereznem eredetiben. Egy haverom megrendelte a korongokat a csapattól, de bezzeg engem nem kérdezett meg, hogy kérnék-e belőlük saját példányt. A szemétláda!:) Ugyancsak ismerem az (Age Of) Nemesist, de első hallásra nem voltak elég meggyőzőek. Nekem kicsit Dream Theater koppintásnak tűntek.

Mely lemezek szerepelnek az örökös top ötös listádon?

Ez egy olyan lista, amely bármelyik percben megváltozhat, de következzen most néhány olyan album, amelyeket mindig örömmel hallgatok: Megadeth – Peace Sells… But Who’s Buying?, Cynic – Focus, Coroner – No More Color, Angra – Holy Land, Damn the Machine – Damn the Machine.

Milyen konkrét jövőbeli terveid vannak a Pharaohval? Talán egy európai turné szóba jöhet, magyar állomással?

Ugye nálatok van egy nagy fesztivál? Ha jól rémlik, akkor a Fool’s Game csapatát meghívták oda, de a gázsi a repülőjegyre sem lett volna elég. Király lenne ellátogatni hozzátok! A feleségem már volt egyszer Budapesten, nem sokkal azelőtt, hogy megismerkedtünk volna, és nagyon irigykedek is rá emiatt. A Pharaoh-val kapcsolatban, nem tudom, hogy mekkora esély van egy európai körútra. Irgalmatlanul drága öt fickó számára az útiköltség. Ha kapunk egy jó ajánlatot, akkor persze, hogy rögvest útnak indulnánk, de az sem volna kifizetődő a szervezőknek, hogy kicsengetnek 5000 dolcsit, és csak százan jönnének el a bulira.
Most pedig következzen néhány villámkérdés: farmer vagy bőr?

A nadrágom farmer, a kanapém bőr!:)

Sör vagy bor?

Kemény dió! Több sört iszom, mint bort, szóval legyen sör a válasz.

Bakelit vagy CD?

CD. Bírom a bakelitek nagyméretű borítóit, és azt az extra hangulatot, amely a lejátszásakor hatalmába kerít, de az ezüst korongok sokkal jobbak.

Menny vagy pokol?

Mob Rules.:)

Melyik volt a legutolsó könyv, amelyet elolvastál?

A Gösta Berling története Selma Lagerlöftől.

Családos vagy?

Feleségem is van, meg egy fiam is. Mind a ketten nagyszerűek!

Nagyon köszönöm az interjút Matt! Üzensz valamit a magyar headbangereknek? Stay Heavy!

Nagyon köszönjük a támogatásotokat. Minden magyar metal arcnak örömmel fogadom az e-mailjeit. Szívesen veszem a magyarországi bandák jelentkezését, és nagyon érdekelne a lemezcserélgetés. Főleg, hogyha valaki tudna adni nekem egy kis Wendigo anyagot.:) Vigyázzatok magatokra, és rock until you drop /igen, ez egy Raven poén volt:)/.

Angol


A legutóbbi Pharaoh lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.