Macskabölcső (könyv)
[2012-02-19] - Angol

„Ebben a könyvben egy szó sem igaz” – ez az első mondat, amit Kurt Vonnegut örökérvényű klasszikusában, a Macskabölcsőben olvashatunk. Már ebből a pár szóból érezhetjük, hogy a Mester igazán elemében volt a könyv írásakor. Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere: társadalomkritika, fekete humor, groteszk emberi történetek, az amerikai történelem kínos pillanatainak felfedése, vallási fanatizmus és (csak úgy mellékesen) világvége. 2012-ben mindenki a maják jóslatának a beteljesedésétől irtózik, pedig az is lehet, hogy valahol, talán San Lorenzo szigetén valaki felelőtlenül piszkálja a fiolát, amelyben a szuperjég parányi kristálya lapul.

Vonnegut hű marad az általa megteremtett hagyományokhoz, és ezúttal sem beszélhetünk egy konkrét történetről, csupán megannyi esemény kusza összefonódásáról. A kötetet többféleképpen lehet olvasni: katasztrófaregényként (legalábbis az utolsó néhány fejezetet), egy önmagát kereső író memoárjaként, a tudomány sötét és emberi oldalát feltáró oknyomozó riportként, vagy éppenséggel a bokononizmus nevű vallás konfirmáló krónikájaként. Annyi biztos, hogy Jónás, vagyis John, a narrátor az első fejezetekben egy könyvet akar írni az atombomba ledobásának napjáról, egész pontosan arról, hogy a valaha készült legfélelmetesebb fegyver egyik (kitalált) atyjának, Felix Hoenikkernek a gyermekei hogyan élték meg azt a bizonyos napot. Mivel az önfejű, antiszociális, ám mégis zseniális tudós már eltávozott az élők sorából, John, Hoenikker három gyermekét keresi fel (mindegyikőjük megér egy külön misét), hogy segítsenek neki megírni az Aznap volt a világvége című dokumentumkönyvet. Természetesen néhány fejezet után ismét más motívum kerül a történet középpontjába, például a Karib-tengeren található kicsiny sziget, ahol San Lorenzo Köztársasága „virágzik”.

Ez a kis parányi állam természetesen totális diktatúraként működik, teljesen alkalmatlan emberek kezében. Maga a sziget leírása is bőven elég lenne egy maró gúnnyal és sziporkázó fekete humorral megírt szatírához, de a bokononizmus bemutatásával teljesedik ki Vonnegut víziója az ember valódi természetéről. Ez a csakis ezen a szigeten létező vallás az élő „nemigazságokon”, az ártalmatlan hazugságokon, vagyis a fomákon alapul. Mint minden hitrendszernek, ennek is az a célja, hogy a szegénységben és a totalitárius állam elnyomásban vegetáló híveket kiragadja a hétköznapok kilátástalanságából. Mindez tükrözi Vonnegut életszemléletét és elméleteit a modern világról, melyek szerint az emberi közösségeket a világi hatalom és az önáltató vallás kettőssége határozza meg, mivel az egyik nem létezhet a párja nélkül. Hogyan is működik ez a Macskabölcsőben? Nos, San Lorenzon mindenki bokononista, de a vén diktátor, Papa Monzano üldözteti és halálbüntetéssel sújtja a hívő szigetlakókat. Akit elkapnak, az bizony egy rettenetes vaskampón végzi, elrettentő például a többi hitbuzgó polgár számára. Mivel a tiltott gyümölcs a legédesebb, így az öreg uralkodónak köszönhetően a vallás atyja, Bokonon hihetetlenül nagy népszerűségnek örvend a szigeten, így popularitása törvényszerűvé teszi a világi vezető véreskezűségét. Azonban - mivel Vonneguttól megszokhattuk, hogy az álszentség minden nagyhatalmú szívében ott lapul - nem lepődik meg az olvasó azon, hogy a regény végéhez közeledvén kiderül, maga Papa Monzano is hithű bokononista, és jó barátja a prófétának, aki még mindig a szigeten bujkál. Kéz kezet mos, és a gépezet olajozottan forog.

Ez az egyéni, csakis Vonnegutra jellemző szimbolizmussal és remek humorral teletűzdelt kötet persze tragikus elemekben is bővelkedik. Kulcsfontosságú elem a történet szempontjából az öreg Felix Hoenikker utolsó találmánya, a „szuperjég”, amellyel egy szempillantás alatt meg lehet fagyasztani bármilyen hőmérsékletű folyadékot. Gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha valaki véletlenül belepottyantaná az óceánba.:)

Az 1963-ban írt kötet már többször felbukkant kis hazánk könyvesboltjaiban, de ezúttal egy impozáns keménykötésű, kétnyelvű kiadásban is beszerezhetjük. Érdemes megismerkedni vele, hiszen humoros, őszinte és bölcs iromány, amely mosolyt és néha könnyeket is csal az arcunkra, de mindenekfelett elgondolkodtat. Már csupán csak annyit szeretnék megtudni, hogy „Hol itt a bölcső? Hol itt a macska”?:)

Angol