Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok (könyv)
[2012-02-06] - Hadean

Dave Grohl biztosan nem tartozik oldalunk tisztelt olvasói zömének kedvenc muzsikusai közé, ennek ellenére érdemes bizalommal közelíteni e kötethez, több okból is. Például azért, mert bár egy normális zeneimádó ember kedvenc műfaja a metal, Martin James tolmácsolásában Dave olyan sok információt közöl a nyitott elméjű nagyérdeművel, amelynek eredményeképp nemcsak azt tudja meg, miért is a fémzene a legkiválóbb hallgatnivaló, hanem meggyőződhet arról is, mi mindenhez és miért érdemes még közelíteni legkedvesebb műfajunkon kívül, illetve mihez nem.

Ami azonban a Silenos kiadó jelen kötete kapcsán még fontosabb: a lehető leghitelesebb forrásból tudhatjuk meg a legfontosabb dolgokat arról, hogy mégis hogyan lett a Nirvana ilyen felfoghatatlan mértékben felkapott együttes. Tulajdonképpen mi vezetett a mára vitathatatlanul az egyik legnagyobb zenei legendává érett Kurt Cobain halálához, aki ezáltal magára hagyta szerelmét és gyermekét. Miképp lehetett olyan körülményeket teremteni világszerte, hogy a Foo Fighters egyáltalán a létjogosultságát kivívhassa? Legfőképpen pedig: mi módon válhat egy sokak szerint kimagasló képességű, mások által viszont középszerűnek vélt dobosból a bolygó minden tekintetben (egyik) legtökéletesebb frontembere?

Talán ezek a legközpontibb kérdések, amikre választ kapunk ezen életrajz révén, de van még jó pár téma, amelyeknek kérdőjeleit sikerülhet kitörölnie a fejéből annak, aki kellő érdeklődéssel viszonyul e 240 oldalhoz. Miképp függ össze a metal a reggae-vel és a poppal? Hogyan született meg a grunge, mik a gyökerei, milyen szellemiséggel párosul, és kapcsolódik a többi stílushoz? Mi is az X generáció? Jó (volt)-e egyáltalán valamire az MTV a gondolkodó ember számára? Miért kezdtek el a Washington DC-ben élő fiatalok foglalkozni a politikával, és véleménynyilvánításképp „zajongani”? Mi okból kötelező mindenkinek ismerni Everett True, Butch Vig, Steve Albini, a Dischord, a DGC, Pat Smear, Franz és Pete Stahl, a Mission Impossible vagy a Scream neveit? Minderre és még számtalan felmerülő, fontosnak tartott dologra lelheti meg a választ az olvasó.

A fordítás alapvetően színvonalas, ezáltal kiderül, remek írásról van szó: igazán testközelbe kerül az egész történet, az esetek többségében – természetesen – Grohl-lal a középpontban. Ám olykor ízlésesen háttérbe szorul a főszereplő, és nagyon információgazdag, átfogó bemutatást kapunk az Ő életútjához kapcsolódó helyszínekről, bandákról, emberekről, eseményekről. Mindezt pazar szociológiai, pszichológiai, antropológiai elemzések teszik még színesebbé, persze laikus, ugyanakkor hiteles módon. Visszatérve a magyar verzió értékeléséhez, néhol akadnak olyan hibák, amiket egy komoly kiadó nem engedhet meg magának, amennyiben számításba veszik, hogy vannak, akik ma is figyelmesen elolvasnak minden betűt egy könyvben. Szóismétlések, szórendbeli tévesztések, elírások szép számmal fellelhetőek a kötetben. Utóbbit sikerült megejteni a Nirvana sztori legmeghatározóbb pillanatának leírásakor is (lehet találgatni, melyik az…). Ami – múltbéli szenvedélyemből adódóan is – különösképp kiverte nálam a biztosítékot, az a világ egyik valaha élt legkiválóbb kosárlabdázója nevének téves legépelése: hogy’ lesz Codi Kobe Bryantből? Arról pedig ne is beszéljünk, hogy metál…

A tökéletesség mindenki számára mást jelent, Dave Grohl pedig azon kivételes emberek közé tartozik, akik ennek a kifejezésnek minél komplexebb módon igyekeznek, és képesek megfelelni. A zenész hivatása a szerzeményeivel való szórakoztatás, így teljes lényével azon kell dolgoznia, hogy minél több helyre eljusson a művészete, és ehhez cseppet sem tartozik hozzá az önromboló életmód (mindenféle káros szenvedéllyel járó függőség, stb.), amelyet a leginkább és a legkevésbé sikeres együttesek tagjai egyaránt tömegesen folytatnak, mintha az egy kötelezően végigjárandó út lenne. Grohl erre a nehezen kitaposható ösvényre lépett rá, és kisebb megingásokkal mindig is ezt taposta. Olyan dolgok fontosak számára, amelyek a legközönségesebb körülmények között élő, hétköznapi embereknek is, ehhez pedig a sztárság a legkevésbé tartozik hozzá. Ő így is egy csillag, egy ikon; legalább ennyire példaképnek is kellene lennie…

Ezt is taglalja ez a könyv, nem akarom tovább részletezni – bár örömteli dolog ilyen témáról összeszedni a gondolatokat. Biztos nem lehet mindenkit meggyőzni arról, hogy Dave Grohl a legnehezebb és legkiválóbb zenészi pályát futotta be, amire egy mindvégig önmagának maradó hétköznapi srác csak képes lehet, de nem is kell. Szerintem csodálatraméltó figura, a zenéje is szerethető – könnyed, tökös, tartalmas és súlyos –, pozitívan hat mindenkire, a jó érzésre pedig mindnyájunknak szüksége van.

Hadean