III. Full Of Anger Death/Black Metal Fesztivál – 2011. november 19., Debrecen, Kaptár
[2011-11-23] - Angol

Elérkezett hát végre Debrecen legfontosabb, évente megrendezésre kerülő underground metal eseménye, a Full Of Anger fesztivál. Három a magyar igazság, és ez a példaértékű black/death népünnepély is elérkezett szám szerint a harmadik állomásához (nem számítva a bemelegítő bulikat). Ezen a szombat este a Kaptárban fellépő hordák tiszteletére hatványozottan megnőtt az egy főre jutó fordított keresztek és pentagrammok aránya. Ezúttal nem volt komolyabb, több száz hanghordozót felsorakoztató „metal börze”, de így legalább mindenki a színpadon történő, cseppet sem unalmas eseményeknek szentelhette a figyelmét. Az igazán durva fémmuzsikát kedvelőknek ott volt a helyük!

Az első fellépő igazán kellemes meglepetéssel szolgált, hiszen a headbanger nem minden nap akad össze olyan színvonalú, technikás death metal csapattal, mint a Sin Of God. Az ambrózfalvi illetőségű banda olyasféle, váltásokkal teli halálfémet játszik, mint az amerikai Nile, de természetesen nyúlásról szó sincs. Páll Lászlónak és gárdájának fellépése nagyon meggyőző volt.
Remélem, nem fog csúszni a jövő év elejére beígért kislemez megjelenése. Röviden, tömören összefoglalva, aki bírja a komplex riffeket és az agyas durvulásokat, az mindenképpen jegyezze meg a Sin Of God nevet, mert szerintem több, mint ígéretes ez a zenekar.

A következőkben a kórtermeké, a hullaházaké és a boncolásé lett a főszerep. Az est második fellépői a Paediatrician korboncnokai voltak. Már a névből is sejthető, hogy valami grindcore őrületről lehet szó, és a sejtés teljességgel beigazolódott. A Lédeczi Zsolt által vezetett orvosi kutatócsoport olyan egészségügyi témákat boncolgat a dalszövegekben, mint mondjuk a bélfertőzés és a kellő higiéniai szintet nélkülöző injekciós tűk által okozott komplikációk. Természetesen ennyivel nincsen behatárolva a kreativitás! Legyen szó nekropedofiliáról vagy éppenséggel a kínhalál különböző formáiról, Zsolt minden efféle ügyről elbugyborékolta és üvöltötte a véleményét.
A buli változatosságához hozzájárult a Baskíria-s Rajnai Péter alias Necronogur vendégszereplése is, aki (ha jól hallottam) egy Mortician klasszikust hörgött el az egybegyűlteknek. A zenekar dalcsokrát illetően személy szerint jobban örültem volna néhány 30-60 másodperces grindcore pusztításnak, de ezek a stílus mércéivel mérve „hosszabb” tételek is kellően koponyazúzóak voltak, főleg a fellépést záró „sláger”, a frappáns címmel és szöveggel megáldott Üsd a kurvát, baszd a hullát bizonyult igazán kíméletlennek.

Ezután a nyaktörő élmény után következett a budapesti Baskíria fekete performansza. Ez a horda már több, mint egy évtizede borzolja a gyengébb keresztény idegeket. Zenéjükben ötvözni próbálják az északi és a hazai ihletésű black metal hagyományokat. Már az első szerzeménnyel, a Lángoló királysággal megidézték a 2000-ben megjelent legelső demot, de a koncert alatt mindegyik hanghordozójukról játszottak dalokat.
Számomra kicsit furcsán hatott a nem kis mértékben punkosan megszólaló Erdélyi induló, de a közönség kellően vette a lapot. Nem mondanám, hogy életem legjobb fekete fém fellépéseinek egyikét láttam, de egy korrekt black horda, átlagos koncertjének voltam szem- és fültanúja. Mindenesetre úgy vettem észre, hogy az egybegyűltek felettébb jól érezték magukat.

Az est negyedik bandájaként vette birtokába a színpadot az egyik személyes kedvencem a hazai black metal színtérről, név szerint a kazincbarcikai Frost. Ezúttal harmadik alkalommal láttam őket élőben, és meg kell hagyni, most sem okoztak csalódást. Mocsnik Ferenc és csapata ezen az éjjelen is magasra emelte a kompromisszummentes fekete fémzene zászlaját, és egy kiváló koncerttel örvendeztették meg a jelenlévő metal fanatikusokat. Látványelemként Deák Tamás mikrofonállványa szolgált, amelyet egy fordított kereszt és egy kecskekoponya díszített, így növelve a gonosz atmoszférát.
A setlist remekül volt összeválogatva: olyan klasszikusnak számító tételek hangzottak el, mint a Storm Above The Carpathians, az Unholy Land, vagy éppenséggel az Among The Ruins Of Worship, hogy csak néhányat megemlítsek. Az elmaradhatatlan Tormentor feldolgozás, az Elisabeth Bathory mellett játszottak egy új dalt is, amelynek (ha minden igaz) Rust volt a címe. Igazán remélem, hogy hamarosan kezemben tarthatom majd a banda új lemezét, amely várhatóan jövőre készül el.

A fesztivál „házigazdája”, az Angerseed tovább hergelte a kedélyeket, természetesen pozitív értelemben. Mányák Péter, csapatával pusztító death metalt zúdított a közönségre. Már a legelső riffek felcsendülésétől fogva igazi népünnepély vette kezdetét. A tavalyi élő-demoról, a The First Seeds (Before The Reign Of Anger)ről azt hiszem, hogy egyedül csak a Born Against Them maradt talonban, az összes többi számot eljátszották a srácok. Természetesen egy kis szülinapozásra is maradt idő, amikor is a marcona metalosok kórusban dalolták el az egyik fiatal gitárgyilkos tiszteletére a közismert születésnapos dalocskát. Persze a szentimentális pillanat után ismét a durvulásé lett a főszerep. Maniak a saját szerzemények mellé megidézte a Suffocationt is a Catatonia című nótával, de ekkor még nem sejthettük, hogy más feldolgozás is megőrjíti majd a népet.
A koncert végéhez közeledvén mindenki elvesztette az eszét, amikor a banda belecsapott a Slayer örökérvényű himnuszának, az Angel Of Death-nek a nyitányába. Az agresszivitás persze még korántsem érte el a maximális szintet, hiszen a ráadásban még zúzhattunk egy nagyot a 2012 márciusa körül érkező EP, a Dawn Of A New Kingdom címadójára és a Cannibal Corpse kalapácsos kegyetlenségére. Ideje volna már, hogy a véget nem érő fanatizmus és a határtalan lelkesedés meghozza a régóta esedékes elismerést az Angerseed számára.

A továbbiakban hazánk egyik legnevesebb black/death zenekara, a lábatlani illetőségű Christian Epidemic kerítette hatalmába a klubot. Semmit sem bíztak a véletlenre, és a remekül sikerült új album, a Pusztítástan / Primordial Soul egyik legjobbjával, az Ezer Haranggal csaptak a húrok közé.
Ezután igazi „best of” műsort kaptak az egybegyűltek, volt itt Gyász, Angyalok Nyelvén, Lehajtott Fejjel, és még sorolhatnám. A banda hozta a megszokott profi színvonalat, így a kései óra ellenére is remek bulit csaptak. Végezetül az Újjászületettel búcsúztak az elégedett headbangerektől.

Mielőtt nyakamba vehettem volna a fesztivál után a fagyos debreceni éjszakát, olyan őrületnek lehettem részese, amelyre még lázálmaimban sem számíthattam. Utolsóként az olasz Brutal Murder nem mindennapi gárdája ragadta magához a hangszereket. A dobszerkóhoz egy ritkuló sörényű Balázs Pali imitátor ült, és a gitárokat pimaszul fiatal suhancok akasztották a nyakukba. A díszes társaság kinézete ellenére olyan brutal death tébolyt kreált, hogy sokaknak tátva maradt a szája.
A frontember, Simone Esposito minden egyes szám alatt vörösre üvöltötte a fejét, és a többiek sem tudtak unottan ácsorogni. Energikus hangrobbanásikkal olyan szabadgondolkodású egyénekről zengtek ódákat, mint az ínyenc pszichológus Hannibal Lecter, vagy éppenséggel a texasi láncfűrészes Bőrpofa. Valószínűleg nem vásárolnám meg a teljes munkásságukat, de a Brutal Murder tagadhatatlanul erős koncertbanda benyomását keltette.

Ismételten sajgó nyakcsigolyákkal távoztam a Full Of Angerről, és remélhetőleg 2012-ben is hasonlóan hangulatos pusztításban fogunk részesülni. Sokáig éljen az underground!

Angol


Koncertfotók: Angol
Myspace oldalak: Sin Of God, Paediatrician, Baskíria, Frost, Angerseed, Christian Epidemic, Brutal Murder